„Ne azt kérdezd, Magyarország mit tehet érted, hanem azt, te mit tehetsz Magyarországért – idézi a hetilap Molnár Ferenc Caramelt, aki úgy jutott erre, hogy nem ismerte az eredeti Kennedy-idézetet. Mindenesetre ennek jegyében indít programot a cigányság önbecsülésének előmozdítására, a hétvégén ezért lép fel a Katolikus Társadalmi Napok sztárvendégeként a „cigányügyi botrányvárosként számon tartott” Miskolcon. Szerinte az egyházak szerepe meghatározó. Törökszentmiklóson – ahol felnőtt – azt látja, hogy amióta sokan megtértek a romák közül, békésebb lett az életük. Nem élnek jobban, de békésebbek, a vallás reményt ad.
Az énekes a kampányról nem akar beszélni, de a cigányok kitelepítéséről, nem befogadásáról igen. „Sosincs értelme annak, hogy csoportokat megfogunk és odébb pakolunk. A beilleszkedésre kell lehetőséget teremteni”. Ő imádott cigánytelepen felnőni, de – teszi hozzá – „hosszú távon nem a legjobb megoldás”, és persze hiba, hogy a romák is próbálnak elkülönülni – nyilván a kölcsönös félelmek miatt. Szerinte „minden a szívben dől el. Az előítéleteket mindenki magában tudja leküzdeni”. A probléma nem csak a többségi társadalomé, ő is küzdött vele, amikor tíz éve elindult a Megasztáron. Azt hitte: a romasága miatt nem nyerhet.
„Amikor mégis én lettem a győztes, alig hittem el. Nekem is le kellett vetkőznöm tehát az előítéleteimet. Rájuk cáfolt a valóság, az ország. Hálás vagyok érte. Előítéletek persze vannak az én cigányságommal, velem szemben is, de a mértéküket azzal tudom érzékeltetni, ami mondjuk a Facebook-oldalamon történik. Több mint 300 ezer követőm van, s ha van egy bejegyzésem alatt 200 komment, abból úgy 2-3 rasszista.”
Szerinte nem elég rasszizmust emlegetni, tenni kell a cigány önbecsülés megerősítéséért. „A lényeg, hogy ne azt mondjuk, jaj, de nehéz nekünk, romáknak, nem látjuk a holnapot, hanem nézzük meg, mi az, amiben tudunk segíteni. Szervezünk például egy hétvégét, amelyen több száz munkanélküli cigány ember hoz rendbe egy parkot, vagy egy lepukkant általános iskolát. Azt kell megmutatni, hogy nem csak kérünk, hanem adunk is. Felajánljuk, amink van. Mivel semmink sincs, csak a két kezünk, hát annak a munkáját.”
A közmunkaprogram célját Caramel érti, az embereket vissza kell szoktatni a mindennapos munkába. „Eddig rendben, az viszont már kevésbé rokonszenves, hogy apukámnak négy szakmával a zsebében szemetet kell szednie az utcán, 23 ezer forintért.” Egy többezres könyvtárral rendelkező, nagyon intelligens embert – teszi hozzá az interjúban, amelyben beszél egyhetes kislányáról és új lemezéről is.
