Gyakorlatilag teljesen visszhang nélkül maradt, hogy Áder János köztársasági elnök részvétnyilvánító levelet küldött Jancsó Miklós gyászoló családjának.
Az államfő az írta, hogy e napokban sokan osztoznak „az Önöket ért pótolhatatlan veszteség fájdalmában. Jancsó Miklós filmművészetének őszinte tisztelőjeként” Áder János is közéjük tartozik. „Jancsó Miklós oly korban született, élt és alkotott, amely könnyen öregíti meg a lelket. Ő mégis megmaradt fiatalnak. Új utakat kereső szemlélete, szabadságszeretete és művészi gondolkodásmódja igazi kultúraformáló egyéniséggé tette. Filmjeiben egyedülállóan nyilvánult meg az alkotó ember szabadsága és művészi bátorsága. Mindaz, ami kizárólag a legtehetségesebbek sajátja.”
Az államfő szerint a kétszeres Kossuth-díjas filmrendező halála „egész nemzetünknek is pótolhatatlan veszteséget jelent. Olyan embert gyászolunk személyében, aki gazdag életművének legmeghatározóbb alkotásaival nagy hatással volt hazánk és Európa filmművészetére.”
Áder János részvétnyilvánítása és tiszteletadása mellett azt kívánta a családnak, hogy gyászukban nyújtson vigasztalást annak tudata és bizonyossága, hogy Jancsó Miklós filmre vitt művészi igazsága tovább él örökérvényűvé lett alkotásaiban és nemzetünk kulturális emlékezetében”.
A pénteken reggel elment Jancsó Miklósra sokan sokféleképpen emlékeztek.
Szerdán megtette ezt Bayer Zsolt is a Magyar Hírlapban, elismerve, hogy a „huszadik század egyik legjelentősebb magyar művésze volt”, és aki „most, halála okán politikai szerepvállalásait emlegeti csak, nos, az nagyon rossz úton jár. Mert Jancsó igenis része az egyetemes művészetnek, függetlenül mindentől, függetlenül minden egyébtől.”
A Fidesz-alapító publicistánál gyakorlatilag eddig tart a méltatás. Bayer a magyar rendező és Andrzej Wajda életművét összehasonlítva ugyanis arra jut, hogy az egyetlen kérdés most a művészi búcsú boncolgatása. „Wajda a kelet-közép-európai rendszerváltások után, művészi pályája lezárásaképpen elkészíti a Katynt. Jancsó ugyanekkor és lezárásképpen a Pepe-Kapa filmeket csinálja meg.”
A politikai szempontokat elutasító Bayer szerint Wajda búcsúja katarzis, míg Jancsó teljesen eltéved a rendszerváltás után. „Nem politikailag téved el, hanem művészileg, és ezzel együtt emberileg is. Jancsó utolsó filmjei nem egy egyetemes művész méltó búcsúja a pályától és az élettől, hanem egy eltévedt, összezavarodott ember szánalmas kísérletezései.”
A publicista szerint Jancsónak „nem maradt szava, nem maradt gondolata a rendszerváltás utánra. Nem maradt ereje, nem maradt lelke a szembenézésre. Nem maradt neki más, csak a Pepe meg a Kapa. A kérdés pedig az, hogy miért? Jancsó megkapott minden koszorút. De elfelejtette a helyét. Valami másban hitt. S ez messze túl van a politikán. Ez mélyebb, rémesebb üresség.
Nehogy mi is ilyenné váljunk. Mert akkor vége lesz mindennek” – zárul a Magyar Hírlap álláspontja.
