A vendéget Rogán Valéria, Szakonyfalu polgármestere, a frakcióvezető testvére kalauzolta az alig 350 lelket számláló falucskában. „Ritkán van itthon a testvérem, nagy dolog, hogy eljött, és elhívta magával Orbán Viktort. Többnyire mi járunk Budapestre anyuval Tónihoz és a feleségéhez, Cilihez” – mesélte Valéria a Blikknek.
Rogán Antal pedig néhány pillanatra még a Szittyó italboltba is beugrott, ahol egy feltűnően jókedvű vendég hosszasan mesélt arról, milyen is volt puszta kézzel szénát hordani gyermekként az azóta politikussá lett szakonyfalui fiúval.
Rogán lepofozták a szülőfalujában
– Olvasom, ministráló kiskölökként mise alatt rugdosta fehér ruhás pajtásait, amiért egyszer maga a plébános pofozta le önt.
– Így volt, rosszalkodtam, pofon is csattant, utóbbi természetesen nem a szentélyben.
– A frász ezek szerint Zalában sem a liturgia része.
– Semmiképpen. A templomokban van hátul az a… na, hogy is hívják azt a helyiséget, ahol a papok öltöznek? Nem jut eszembe.
– Bizonyára ráncolná szemöldökét a Bazilika bíborosa, ha a fülébe jutna, hogy alapfogalmakkal nincs tisztában a kerületének polgármestere. Bár, aki térnyi díszkövet ád az egyháznak, mint ön, annak megbocsáttatik e kis memóriazavar.
– Jó barátságban vagyok az egyházzal. Odahaza a kertünk végében áll a szakonyfalui templom, a dédapám adományozta a telket az építéséhez.
– Egyes források szerint egyházi iskolába íratták volna önt a szülei, de mivel nem jutott pénz bencés kollégiumra, maradt a szentgotthárdi Vörösmarty. Másutt viszont azt nyilatkozta: a plébános szánta egyházi iskolába, de ön ellenállt. Melyik az igaz?
– Mindkettő. Pénz se, kedv se volt. Pannonhalma messzinek tűnt, és nem akartam kiszakadni a családból, a barátok közül. Keveset érzékeltem én akkor a világból. Ugyan rengeteget olvastam, de ritkán mozdultam ki, hiszen egy parasztcsalád nem utazik. Évente egyszer eljutottam a Balatonhoz, és kifújt.
Fotó: Neményi Márton
– Miket olvasott?
– A teljes falusi könyvtárat, válogatás nélkül, sajnos. Zömmel tudományos-fantasztikusokat, köztük remek Zsoldos Pétereket, meg Agatha Christie-t és történelmi regényeket. Ma sem tudom, mi alapján válogatnak össze egy falusi könyvtárat, de hogy sok verseskötet nem jutott bele, az biztos. Amúgy belevágtam a Háború és békébe is, méghozzá tizenegy évesen.
– Korainak tűnik.
– Nem mondom, hogy tetszett. De a végére értem.
– Mint Woody Allen? „Elvégeztem egy gyorsolvasási tanfolyamot, aztán egy óra alatt kiolvastam a Háború és békét. Az oroszokról szól.”
– Bennem ennél kicsit több maradt meg.
– Miről szól a Háború és béke?
– Gyerekfejjel úgy tűnt, hogy az emberi nyűglődésről. Legalábbis tizenegy évesen valami ilyesmi csapódott le bennem.
(Forrás: Mozgó Világ, 2011. november)
