Koszorúzással egybekötött tiszteletadással emlékeztek az első világháború idején, a limanovai csatában derekasan helytállt magyar katonák hősiességére.
1914. december 11-én a 10. huszárezrednek számottevő veszteség árán sikerült felülkerekednie az ellenséges haderőn, a győzelemnek pedig kulcsfontosságú szerepe volt a harcok további kimenetelében.
A Fehérvári Huszárok Egyesülete, az immáron 14. alkalommal megtartott, Fehérvári Huszárok Napján emlékezett meg a 10. huszárezred dicső megmérettetéseiről.
Az idei ünnepségen a Helyőrségi Zenekar előadásában felcsendülő Himnuszt követően, Dr. Erdős Ferenc, a Fejér Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett 1914. eseményeiről, a hadba vonulás pillanatától, az emberek mindenáron való segítségnyújtásán át, egészen a lengyel limanovai ütközetig. A visszatekintés elkalauzolta az ünneplő tömeget a háború eszméje által átitatott székesfehérvári történelembe, amikor mindenki, mindenhol – az utcákon, a kávéházakban, a vendéglőkben – a háborúról és a jövő lehetőségeiről beszélt. Az esélyek latolgatása mellett, a polgárok példátlan összefogással segítették, ahol tudták a hadba vonult katonákat és itthon maradt családjaikat.
Fotó: ÖKK
Szükség is volt az összetartásra, a 10. huszárszázadnak kiemelkedő szerep jutott a küzdelmekben. 1914. december 4-e és 13-a között Limanovánál a magyar lovasság az orosz csapatokkal szemben védte állását. A túlerőben lévő ellenséges haderők tüzérsége kíméletlenül lőtte a magyar frontvonalat.
December 10-én a magyarok már gyalog harcoltak. Másnap, 11-én, a további kitartó küzdelemnek köszönhetően, sikerült visszaverni az ellenség előre nyomulását. A magyar huszárok megvédték az eredeti állásokat, az orosz főerők pedig megkezdték a visszavonulást. Ezen felül pedig, a győzedelmes küzdelem eredményeként, a limanovai események hatására az oroszok frontja Galíciában is megingott.
A győztes napról így emlékezett meg Dr. Erdős Ferenc: „December 11-én, a hajnali órákban, 6 óra 30 perckor még hideg, fagyos a reggel, az ellenség pihent erőkkel támadott a huszárok frontja ellen. Az első roham visszaverését második roham követte, majd elkövetkezett a harmadik és a negyedik roham is. A huszárok azonban rendületlenül állták a harcot, egy lépést sem hátráltak. A huszárvirtus a lövészárokban is huszárvirtus maradt.”
