A szegediek talán mai napig legkedveltebb festőjének mintegy félszáz alkotását mutatják be a november 6-ig látható tárlaton. A zömében magángyűjtőktől, illetve a Móra Ferenc Múzeumból és a Csongrád Megyei Önkormányzattól kölcsönzött képek között láthatók többek között Zoltánfy István egyedi hangulatú portréi családtagjairól és önmagáról.
A bemutatott anyagban szerepel a szegedi művésztársakat – mások mellett Pataki Ferencet, Dér Istvánt, Kalmár Mártont – megörökítő portrésorozat éppúgy, mint egy az árvízi védekezés munkálatait rendkívüli részletességgel ábrázoló nagyméretű festmény vagy az időszak társadalmi viszonyaira is reflektáló Kocsma című kép. A kiállításon a Tiszatáj folyóiratban 1978 és 1982 között közölt illusztratív grafikájának legjellemzőbb darabjai is helyet kaptak.
Zoltánfy István 1967-ben végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán Vinkler László tanítványként. Ennek egy 1966-os portré állít emléket a tárlaton, melyet a mester készített hallgatójáról.
A hatvanas években a fiatal művész először szürrealista alkotásokkal jelentkezett, majd stílusa fokozatosan átalakult a helyi hagyományokban és az alföldi festészetben gyökerező realizmussá. A hetvenes évektől pedig műveire komoly hatást gyakorolt a 15. századi itáliai táblaképfestészet.
Az 1988-ban egy autóbalesetben elhunyt festőt alapvetően az élet nagy kérdései: a család, a születés, a házasság, a halál foglalkoztatták. Festményeinek képi világát többnyire a szegedi életből, napsugaras házak, meleg családi otthonok környezetéből vette.
