A hetilap – legfrissebb számában – beharangozóként, a terjedelmes interjúból kiemeli azt a részt, amelyben a Mol-vezér egyebek mellett arról beszél, hogy a „korrupciónak millió változata van; már a durvábbak közé tartozik, amikor valaki hálapénzt ad az orvosnak”. Hernádi Zsolt szerint az energetikában Magyarországon már nem lehet növekedni. A Mol mindenütt fúrt már, „olyan az ország, mint egy ementáli sajt”.
Fotó: MTI/Beliczay László
A jó diktátor
A bővülésért olyan helyekre kell menni, ahol más a kulturális környezet, de az olajállamokban demokráciadeficit van, és túl sokak érdeke, hogy ez így is maradjon. „Egy jó diktátor ugyanis kifejezetten kiszámítható üzleti partner” – fogalmazott Hernádi. Szerinte cége a helyiek bizalmát legfeljebb iskolaépítéssel vásárolja meg, egyebekkel nem. Ő egyébként érti, hogy „az olajbiznisz már ránézésre is szutykos”, de nem gondolja, hogy „fertőzöttebb lenne, mint a patyolattiszta laboratóriumokkal azonosított gyógyszeripar”.
A horvát vádakról
Hernádi azt mondja, hogy amikor 2011-ben jött a horvát ügyészségi gyanúsítás, olyan indulat volt benne, hogy kollégái nem engedték kamerák elé állni. Hiába állt volna ugyanis ki harsányan az igazáért, az egyszeri állampolgár inkább hitt volna a hivatalosságoknak, mint neki, hiszen „nem zörög a haraszt”. Visszaidézve a Mol-vezér azt mondta: „Kegyetlen időszak volt”. Ő addig azt hitte: a horvátok is tudják, hogy „a Mol 2009-ben a saját büdzséjéből mentette meg az INA-t. Úgy, hogy akkortájt egész Európában nem lehetett pénzhez jutni”.
“Aztán tessék…”
A barátai még viccelődtek is vele, hogy előbb fogják „kitüntetni Zágrábban, mint Budapesten. Aztán tessék…”. Az olvadó horvát vádak kapcsán a Mol-vezér emlékeztet arra, hogy nevét „a kétes hírnevű koronatanún kívül senki ki nem ejtette a száján”. Noha próbálja magát túltenni az egészen, amikor reggelente olvassa a horvát sajtóbeszámolókat, néha még előfordul, hogy belerúg egyet-egyet a szekrénybe. A Heti Válasz birtokába került egyébként az olajos cégvezér vallomása, amit a magyar ügyészségen tett a horvátoknak, és ami a horvát hatóságoknál lényegében olvasatlanul „pihen”, pedig az arról árulkodik, hogy a horvátok „koronatanúja”, Robert Ježić miért a lehető legelfogultabb szereplő a játszmában.
