Vidnyánszky úgy látja: nem teheti meg, hogy elzárkózzon a művészet elefántcsonttornyába, de a szociális érzékenységnek álcázott öncélú provokációt sem tartja követendőnek. A Nemzeti Színház igazgatója unja, sőt, ki nem állhatja a hazugságokra, rágalmakra épített manipulációt. „Sokan ezt tekintik politikának, pedig a szó eredeti, görög jelentése: közélet. A probléma ott kezdődik, amikor valakik a politikát mások lejáratására használják.”
Fotó: Kummer János
Az István, a király Alföldi-féle rendezése Vidnyánszky szerint üzleti és marketingszempontból sikeres, de István története, »szent« téma, és ő úgy látja, azt azért sejteni lehetett, hogy Alföldi nem így közelíti meg, pedig az adott közösség számára fontos témák feldolgozása óriási felelősséggel jár. „Ez is olyan mű, amellyel – miközben szembesülünk önmagunkkal, gyengeségeinkkel – meg is erősíthetjük magunkat. Megerősíthetjük kötődésünket a kereszténységhez, megerősíthetjük, hogy a magyarság helyes döntést hozott akkoriban, máskülönben már, nagy valószínűséggel, nem létezne a nyelvünk, a kultúránk. Persze, könnyebb megingatni az embereket, mint lelki erőt adni nekik. Mindig egyszerűbb rombolni, megszüntetni a magasztos érzéseket, mint olyan módon megfogalmazni őket, hogy abból ne giccses, hanem hiteles előadás szülessen.”
„Vannak, akik azt tekintik európai trendnek, hogy nem lehet határozottan állítani semmit.” De ez – szerinte – csak a látszat, mert valójában fenntartják maguknak a jogot, hogy kizárólagosan kijelentsék valamiről, hogy mi a bűn és mi nem. Az ettől eltérő felfogást képtelenek tolerálni. A Nemzeti Színház igazgatóját a színházi provokáció csak fölbosszantja, de azt már aggasztónak tartja, amit egyes értelmiségiek a magyar kulturális szféra helyzetéről írtak a Beszélő júliusi számában. Vidnyánszky szerint a dolgozatban a nemzetállam fölszámolásának programját írták meg. „Arra döbben rá az ember, hogy vannak, akik mindazt föl akarják számolni, ami számunkra érték, amiért nap mint nap dolgozunk. A tanulmányt olvasva arra kellett rájönnöm, hogy ezt az egymásnak feszülést nehezen lehet feloldani, mivel nekik nincs is szándékukban elfogadni, megérteni bennünket.” A teljes interjú elolvasható a Heti Válasz csütörtöki számában.
Vidnyánszky korábban 10 perc alapján mondta azt, hogy Az István, a király előadásának üzenete mélységesen felháborította, színházi szempontból pedig nem keltette fel az érdeklődését. A Nemzeti Színház igazgatója a kőszegi Tranzit fesztiválon közölte: az előadás helyett ő a debreceni tűzijátékot nézte volna, de az elmaradt. Így látta a darab utolsó tíz percét a tévében.
Feke Pál István szerepében
Fotó: MTI / Kelemen Zoltán Gergely
A produkció egyébként nem hozott igazi profitot. A jegyeladások miatt az előadások mérlege végül nullszaldós lehet – írta a Napi Gazdaság szerdán. A lapnak Rosta Mária producer elmondta, hogy a darabot negyvenezren látták élőben: a három szegedi előadáson összesen 12 ezren, a főpróbán hatszázan, az Aréna két előadására és a főpróbára pedig összesen 28 ezer jegyet adtak el. Augusztus 20-án este pedig több mint nyolcszázezren nézték végig az RTL Klub adásában, s az online “követéseknek” is köszönhetően mintegy egymillió emberhez jutott el az előadás – tette hozzá, megjegyezve, hogy az RTL Klubbal kötött megállapodás közel sincs azokhoz az álomszámokhoz, mint amit rebesgetnek róla. A 300 milliós költségvetésű produkciót – amelyet a Zikkurat Színpadi Ügynökség, a Manna Kulturális Egyesület és a Zikkurat Ur-Nammu Művészeti Kft. hozott létre.
Az állam az előadást azzal támogatta, hogy az Aréna használatára rendelkezésére álló napjaiból egyet átengedett, a főváros nettó 15,7 millió forintot adott, amit két részletben utalt át 2012-ben és az idén.
Az előadást így a nézők tartották el, s ez a produkció bebizonyította, hogy működik a vásárlói piac is, főleg ilyen kulturális esemény kapcsán – mondta Rosta Mária a Napi Gazdaságnak.
