Rövidebb szakaszokat leszámítva nagyjából a története első nemzetközi trófeájára hajtó magyar bajnok irányította a meccset, és az idegenbeli diadallal óriási lépést tett afelé, hogy hét elveszített finálét követően végre feljusson a csúcsra egy európai kupasorozatban.
Görbicz Anita nyolc gólig jutott, a kapus Katrine Lunde pedig remek védésekkel járult hozzá a fontos sikerhez. A visszavágót szombaton rendezik a Veszprém Arénában.
Női BL, döntő, 1. mérkőzés:
Larvik (norvég)-Győri Audi ETO KC 21-24 (13-12)
gól: Mörk 5/2, Blanco 5, Riegelhuth 5/1, Sulland 4, Breivang 1, Breistöl 1, illetve Görbicz 8/4, Löke 6, Radicevic 5, Amorim 2, Rédei-Soós 1, Lekic 1, Kovacsics 1.
Az ETO eddig hét alkalommal játszott az európai kupákban finálét, de mindig vesztesen hagyta el pályát. A BL-ben 2009-ben és tavaly – utóbbi esetben idegenben lőtt kevesebb gól miatt -, az EHF Kupában 1999-ben, 2002-ben, 2004-ben és 2005-ben, a KEK-ben pedig 2006-ban maradt alul a fináléban. A legrangosabb sorozatban eddig csupán két magyar együttes, 1982-ben a Vasas, 1999-ben pedig a Dunaferr ért fel a csúcsra.
A Larvik 2011-ben győzött a BL-ben, előtte a KEK-ben 2005-ben és 2008-ban bizonyult a legjobbnak, 2009-ben pedig finalista volt, míg 1996-ban a Debrecennel szemben elveszítette az EHF Kupa-döntőt.
A két csapat a középdöntőben már találkozott egymással, akkor a Győr mindkét meccsen hat góllal nyert – február 16-án 24-18-ra győzött idegenben, március 2-án pedig 30-24-re Győrben.
Sok hibával, idegesen kezdett mindkét együttes, eleinte a Larvik volt hátrányban, majd a 10. perctől a Győr. Sulland magára találásával még emberhátrányban is növelte előnyét a skandináv gárda, ám az idény végén távozó Radicevic négy gyors góljával már 9-7-re a magyar bajnok vezetett. Nem maradt el a rivális időkérése.
A 38 éves Leganger védéseivel és Riegelhuth találataival “visszajött a meccsbe” a Larvik, és ekkor már a győri trénernek, Ambros Martinnak kellett rendeznie a sorokat. Rédei-Soós egy 0-4-es, 6 percen át tartó rossz szakaszt zárt le. Az agresszív norvég védekezés hozadékaként előbb Amorimot, majd Kovacsicsot kellett ápolni. A félidőt Blancónak a sípszó pillanatában esett gólja zárta.
A fordulást követően lendületbe jött a Larvik, 17-13-ra elhúzott, így újabb győri időkérés következett. Hét perc után tudott ismét betalálni a vendégegyüttes, majd jött még két gól, s ekkor már a norvégoknál következett a “fejmosás” (41. perc: 17-16). Görbicz előbb kihagyott, majd értékesített egy hétméterest, aztán újabb ETO-találat érkezett, a sorozatban hatszor kapituláló Larvik pedig negyedórával a vége előtt időt kért.
A kapus Lunde megbabonázta honfitársait, és csak 11 perc elteltével kellett ismét maga mögé nyúlnia. Szoros volt a végjáték, ám az előny a Győrnél maradt, amely még Amorim kiállítását is túlélte, és végül háromgólos sikerrel fejezte be az idegenbeli mérkőzést.
Az ETO ettől még nem érezheti magát páholyban, hiszen például a 2009-es döntőben kétgólos előnnyel várta a hazai – szintén veszprémi – visszavágót, mégis alulmaradt a párharcban.
(Nyitó képünk illusztráció!)
