Mel és Edna. Egy szeretetreméltó házaspár, kiknek élete a gazdasági válság következtében nem várt fordulatot vesz. Együttérző humor, fanyar irónia, Neil Simon tollából. A budapesti Centrál Színház előadása Győrbe érkezett, hogy egy kellemes estén feledtesse a mindennapok gondjait, olyan művészek tolmácsolásában, mint Básti Juli, Borbás Gabi, Szabó Éva és Papp János, valamint a Győr24-nek nyilatkozó Kern András.
A 88. utca foglyai. Neil Simonra jellemző cím. Hogyan kötődik a darabhoz?
Kern András: 1976 körül láttam ezt először a Vígszínházban, és arra gondoltam, hogy micsoda érdekes és jó darab ez, bár akkor a mi problémáinktól azért egy kicsit távolabb álltak a történet csattanóit adó élethelyzetek, ez olyan amerikai volt akkoriban. A problémák nem voltak olyan húsbavágóak, de most elérkezett az idő a magyar társadalomban, amikor nem csak egy édes, kedves bulvárvígjátékról beszélünk, hanem nagyon pontosan szól arról, hogy milyen az, amikor az ember elveszíti a munkahelyét, amikor kirabolják, és amikor a szomszédokkal is összevész. Mindezekről szól az előadás, persze isteni humorral.
Azért ez a darab szól a szeretetről, a megbecsülésről is, hiszen a házaspár minden baj ellenére kitart egymás mellett. Lehet ez a vígjáték egyfajta lelki támasz azok számára, akik hasonló problémákkal küzdenek?
K.A.: Igen, hisz a művészet mindig arra való, hogy adjon egy kis bíztatást afelől, hogy nem csak te vagy ilyen bajban! Megmutatja, hogy mással is volt már ilyen és lesz is, így ilyenformán lehet egyfajta lelki fröccs A 88. utca foglyai.
Neil Simonnak nagyon sok hasonló humorral bíró darabja van. Van kedvence?
K.A.: Persze! A Furcsa párt játszottam is egy időben a Vígszínházban. Főiskolás voltam mikor a Vígnek a kamaraszínháza a Pesti Színház megalakult, és akkor rögtön az első, vagy a második bemutató a Furcsa pár volt. Várkonyi rendezte és egyszerűen fantasztikus volt, meghatározó fiatalkori élmény, úgyhogy imádom. Kritikusok azt szokták írni Neil Simonról, hogy: „ugyan, az csak egy vígjáték író”, de nekem elhihetik, hogy nagyon tud!
Milyen a kapcsolata Básti Julival?
K.A.: Jó! Időnként filmeztünk, a televízióban néha találkoztunk, magánemberként ismertük jól egymást, de színpadon sosem játszottunk együtt. Ezidáig. Csak annyit mondhatok, hogy remek színésznő!
Film vagy inkább színház?
K.A.: Ezt nem lehet tudni! Szereti az ember a színdarabot, ha jót játszik, és nem szeret játszani, ha rosszban játszik, a filmezésre pedig ugyan ez igaz! Nekem mindegy, hogy melyik műfajban kell szerepelnem, jöhet mindkettő!
