Fülöp Ferenc a szintetikus szerves kémia, az innovatív gyógyszerkutatás terén, a következő nemzedék magasan kvalifikált szakembereinek utánpótlásában, a gyógyszerészképzésben, tudományos eredményeinek színvonalas publikálásában elért, világszerte nagyra becsült eredményeiért, rendkívül aktív tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként vehette át az elismerést.
A 61 esztendős tudós érdeklődése már gyermekkorában a kémia felé fordult. “Szülőfalumban, Szankon a 1960-as években olaj után kutattak, ez, s a munkákat kísérő robbantások felkeltették az érdeklődésemet, majd nagyon élveztem az általános iskola kémia óráit is, melyeken Csányi János tanár úr rengeteg kísérletet mutatott be” – emlékezett vissza a kutató.
Fülöp Ferenc tanulmányait a kiskunfélegyházi Petőfi gimnázium biológia-kémia tagozatán folytatta, ahonnan egyenes út vezetett a szegedi egyetem vegyész szakjára. “Az első évek enyhe csalódást okoztak, de minden megváltozott, amikor Bernáth Gábor meghívott a laborjába” – mondta az egyetemi tanár, aki akkor jött rá, hogy a szerves kémia, azon belül is a szintézis, a különféle vegyületek átalakítása lesz a szakterülete.
A diplomaszerzést követően Fülöp Ferenc nem kapott állást a szerves kémia tanszéken, így hat éven át a Chinoin gyógyszergyár ösztöndíjasaként dolgozott. Ezt követően került az egyetem gyógyszerkémiai intézetébe, amelyet 1998 óta tanszékvezetőként irányít.
“Igen erős kapcsolataink vannak hazai és külföldi gyógyszercégekkel. Az ipari megrendelésre végzett munka során szerzett tudás pedig beépíthető az oktatásba, az alapkutatásba, csak egy kis kreativitásra van szükség” – fogalmazott a szakember, aki az intézet tevékenységét úgy próbálja irányítani, hogy a végeredmény konkrét hasznot hozó termék vagy megoldás legyen.
Az elmúlt húsz évben egyetlen hazai fejlesztésű originális gyógyszer sem jelent meg. Egy olyan új termék piacra kerülése – mint amilyennel a Richter jelentkezik a közeljövőben – 10-15 vagy akár 20 év kitartó munka eredménye. Ennek feltétele, hogy egy hosszú folyamat minden egyes lépése sikeres legyen – mondta a professzor.
“Ma már nagyon ritkán fordul elő egy ember életében, hogy olyan gyógyszert tud felfedezni, amely a nevéhez kötődik. Szinte mindenki csoportban dolgozik” – hangsúlyozta a kutató, aki rendkívül szerencsésnek tartja magát, hiszen kiváló munkatársai vannak. “A díj nekik is szól”
