A Rác utcai skanzen kézműves házában szombaton összejöttek az ügyes kezűek, akik maguk faragták a hangszereiket, maguk sütötték az ezer formájú mézeskalácsokat, készítették ki subájukat. A kevésbé ügyes kezűek pedig mindezt ették, nézték, hallgatták.
A szombati rendezvényen ízes izgalmakkal felpaprikázott történeteket mesélt Kunkovács László néprajzkutató, fotóművész. A pedagógus, újságíró történeteit a szüntelen falujárásból és a hátizsákos belső-ázsiai és szibériai túráiból beríti.
Szűcs Gergely a fafaragás mellett műveli a tojáspatkolást, bőrkészítést, szaru- és csontkarcolást, kemenceépítést és furulyakészítést, de nagyszerű énekes és zenész is, aki magyarságunkról tartott zenés előadást. Hitvallása: „A népi műveltség számomra nem a korhadozó múlt emléke, hanem a megszülető jövő igérete: a legbiztosabb eszköz fajunk túléléséhez.”
A juhász Juhásznak becézett Juhász Imre hozta magával subéit, kolompjait, bőrtáskáit és egy birkát is hozott Szabadegyháza szomszédságában fekvő birtokáról, amiből kiváló birkapörkölt készült.
Egy ilyen összejövetelen nem lehet rosszul érezni magunkat. Az egyszerű bölcsesség fogva tartotta a látogatót, és nem ígéretekkel, hanem a tiszta valóssággal.
