Egy blogger is beállt a sorba, hogy lássa, hogy fogadja az ország az éhezőkért menetelőket:
Mikor az önsajnálatomon és a fájdalmamon kívül mással is tudtam már foglalkozni, akkor vettem észre, hogy többen is csatlakoztak hozzánk. A környékbeli falvakból jöttek, mert náluk sincsen jó világ. Vagy világ egyáltalán. A várost elhagyva szívemnek kedves épület bújt meg a távolban. A Tenkes kapitánya sorozatból is jól ismert siklósi vár. Az ismerős hangulatok vegyes érzéssel táncoltak az emlékeimmel a lelkemben. A romantikus mosoly hamar elszállt mikor megláttam az erős autóval, oly könnyedén legyőzhető dombot.
Na, nem! Küldte a fájdalmas jelet a seb a makacskodó agynak. Ezt nem mászhatod meg! Hiába az elszántság és az ügybe vetett hit. Ez nem játék! Ez már az egészségemről szól. Mély sóhajtásokkal és lehorgasztott fejjel ültem be a minket kísérő kisbuszba. Nem tudtam a többiek szemébe nézni, mikor elmentünk mellettük. Szégyelltem magam, hogy nem bír ki a lábam negyven kilométer erőltetett menetet a kegyetlen betonon.
A domb után völgy és megint domb. Imádom ezt a vidéket. Persze nem bírtam magammal és amikor csak lehetett kiszálltam és beszélgetés ürügyén visszaálltam a sorba. De az a fránya fájdalom mindig erősebb volt. A szembe jövő autókból dudáltak ránk és integettek. Mindenki hallott rólunk. Köszönhető ez a tegnapi szánalmasra sikeredett hurkás-pálinkás provokációnak.
Köszönjük!
| Kolozsvári szalonna |
| Régóta nem láttak olyan ételeket az éhségmenetben vonulók, mint amilyeneket a helyi fideszes politikusok – provokációként – át akartak nekik adni. A csomagban kolozsvári szalonna és magos rozskenyér volt, amelyeket a kispénzű közmunkások nem tudnának megvenni – mondta Őri Gyula, a menetben részt vevő közmunkás az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. |
Egy autó hirtelen megállt és egy férfi két vödör narancsot adott a menetelőknek. Kicsit furcsa volt, hogy miért pont narancsot, de sehol egy fotós vagy kamera csak az őszinte segíteni akarás. Még a köszönetünket is visszautasította azzal, hogy ő köszöni, azt amit azokért teszünk, akiket éhbérrel aláz meg a rezsim. A narancs finom volt. A szavak szívbemarkolóak. Búcsúzáskor csak annyit mondott, hogy vigyázzunk egymásra!
A blogot itt éri el.
A dél-baranyai Sellyéről indult január utolsó napján az Éhségmenet. A mintegy két tucat hátizsákos, Munkát, kenyeret! zászlókat lengető demonstráló Nagy Attila, Sellye független polgármesterének vezetésével vágott neki az éhségmenetnek nevezett, 282 kilométeres útnak.
Terveik szerint napi 30 kilométert gyalogolnak, éjszakánként művelődési házakban, pártházakban alszanak, és február 11-én, a tavaszi ülésszak kezdetésre érnek a Parlament elé.
Nyakó István szocialista országgyűlési képviselő a menet indulásakor a helyszínen tartott sajtótájékoztatón azt mondta: a Közmunkás Szakszervezet, a Munkát, Kenyeret Egyesület szervezésében zajló és az MSZP által támogatott tiltakozással a közmunkások bérének emelését, igazságosabb közteherviselést, a munka törvénykönyve, valamint az elmúlt két évben hozott szociális tárgyú jogszabályok felülvizsgálatát is szeretnék elérni.
Közben Nyíregyházáról és Szegedről is elindultak néhányan, hogy jelezzék, feléjük sem látszanak még a gazdaságpolitkánk sikerei.
