Belföld

Színészek a versek bűvöletében – FOTÓK!

Gyöngyöt az embernek címmel újabb felejthetetlen estet szervezett Ungvári István és Kozák Gábor Irodalmi Kávéházukban, a Kozi Drink Bárban. Ezúttal győri színészek verseltek, a „nyakoncsíphetetlen” művészet erejével.

December 5-én Maszlay István, Gáti Oszkár, Szina Kinga, Varga Mária, Mihályi Orsolya tolmácsolásában hallgathattak a színészekhez közel álló verseket azok, akik ellátogattak az Irodalmi Kávéházba. Az esten Heinczinger Mika is közreműködött, a művészeket pedig gitáron Szabó Balázs kísérte. Talán ezért is volt az irodalmi találkozó olyan különleges, és nemcsak a nézők szemszögéből, hiszen a teátrum tehetséges színészei is szívesen vállalták a fellépést. „Most voltam először itt az Irodalmi Kávéházban, és nagyon nagy élmény volt, hisz sokkal bensőségesebb hangulat alakult ki, és egy teljesen más figyelmet és jelenlétet kívánt tőlünk a produkció. Ez inkább arról szól, hogy jól érezzük magunkat együtt, és átadjunk egy kis darabot önmagunkból. Egy kicsit el is érzékenyültem, ami talán annak volt köszönhető, hogy a többiek fantasztikus verseket hoztak magukkal és ezt persze fantasztikusan is adták elő. Mika zenéje pedig megnyitja az ember szívét és lelkét. Én egy szerelmes költeményt is előadtam, a férjem ott állt velem szemben, így nem meglepő, hogy kicsit pityeregtem, kizökkentem egy percre, de talán ilyen típusú találkozókon ez megengedett” – mondta Szina Kinga, aki egyébként is egy drámára készül a társulattal, hiszen hamarosan bemutatják a teátrumban Victor Hugo romantikus regényét, A nevető embert, melyben a színésznő Deát, a vak lányt alakítja.

Kinga egyébként a Győr24-nek bevallotta, hogy ő maga nagyon szeret verset mondani, de ha ilyen esetben ki kell állnia a közönség elé, mindig izgul egy kicsit, hiszen egyedül van, és önmagát kell adnia. Maszlay Istvánnak viszont ilyen helyzetben sincsenek félelmei. „Amikor hívnak, mindig szívesen jövök a kávéházba. Verset mondani nagyon fontos, nemcsak hallgatni jó, hanem nekünk is élvezetes, akik előadjuk. Ahogy szoktam mondani: a vers, a „nyakoncsíphetetlen” művészet. Vezetés közben, vagy mikor egyedül vagyok, akkor is gyakran mondok verseket, csak úgy, a magam szórakoztatására. Fiatalabb koromban írtam is különböző műveket, de mára elapadt a tollam, most már csak színész vagyok, gyerekkoromban talán költő is voltam” – fogalmazott portálunknak a győri művész.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik