„Szeretném megosztani a történetemet, így talán más is okulhat az én balszerencsémből – kezdte levelét olvasónk. Éjszaka mindössze 3-4 órára hagytam a kocsimat az Eszperantó utcában, a bútorbolt mögötti parkolóban. Több kocsi is állt ott, gondoltam nem lehet belőle baj, a táskámat minden esetre az ülés alá csúsztattam, hogy ne legyen feltűnő, ha valaki benéz az autóba. Mire visszaértem sajnos az a látvány fogadott, amitől minden autótulajdonos retteg: az egyik hátsó ablak be volt törve, az ülés alól pedig hiányzott a táskám.
Biztos vagyok benne, hogy valaki kifigyelte, amikor levettem a vállamról és az ülés alá tettem, máskülönben nem találta volna meg. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam; több ezer forintos károm keletkezett, de a táskában nem volt pótolhatatlan dolog. A tolvajnak teljesen értéktelen dolgok voltak, egyszóval nem járt velem jól, nekem viszont sok bosszúságot okozott.”
„Pár nappal később elvittem egy műhelybe megcsináltatni az autómat. Mikor a szakinak elmeséltem, hogy mi történt, azt mondta: nem én vagyok az első kuncsaft akitől ezt hallja. Másnak is feltörték a kocsiját ugyan abban a parkolóban. Még aznap visszasétáltam, hogy kicsit körülnézzek – hátha bedobta a tolvaj az üres táskát valamelyik bokorba – akkor tűnt fel, hogy a parkolóban több helyen is volt üvegtörmelék.
Értesítettem a rendőrséget, bár sok reménnyel nem kecsegtetett a dolog, hiszen hasonló eset szinte naponta történik, és kevés az esélye, hogy előkerülne az elkövető. Pár hónappal a lopás után kaptam egy papírt a rendőrségtől, hogy mivel az elkövetőt a nyomozás során nem sikerült elkapni, lezárták az ügyet. Úgy tudom rendőrség a közelmúltban többször is járőrözött a parkolóban, ám bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy nem lehet minden autó mellé rendőrt állítani.”
Rengeteg esetről hallottam a hírekben és a baráti körömben is, hogy komoly értékeket loptak el autókból ugyanezzel a módszerrel. Remélem, hogy az én történetemből mindenki tanul majd, és nem ad esélyt a tolvajoknak. Ha csak egy ember okul ebből az egészből, úgy érzem volt értelme megosztanom a sztorit” – zárta levelét olvasónk.
