Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen Mindenszentek napján majd a rá következő Halottak napján szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak.
A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A hívők ilyenkor a “temetők nagy keresztjénél”, vagy “mindenki keresztjénél” elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein régebben harangoztattak is a család halottaiért. A sírok virágokkal és koszorúkkal díszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. Ezt a szokást nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és az ateisták is átvették később.
A magyar népi kalendárium szerint ez az időszak a paraszti év végét is jelentette, mert ilyenkor zárták le a mezőgazdasági munkákat. Egyes helyeken az egész „halottak hetében” tilos volt dolgozni. Erdélyben több népszokás is tartozik Mindenszentek napjához: például „a halottak lepényének” sütése a szegényeknek vagy a gyertyagyújtás az elfelejtett lelkeknek.
Magyarországon nagyon sok templomot szenteltek a mindenszenteknek, és változatos formában Mindszent nevet is adtak településeknek. A Csongrád megyei Mindszent is így kapta a nevét.
