A magyar zenetörténet kiemelkedő alakjának a 120 éve születettt világhíres Lajtha Lászlónak az 1956-os forradalom alkalmából írt Forradalom címet viselő szimfóniáját már hallhatták azok, akik részt vettek szeptemberben a Szent Gellért Nemzetközi Komolyzenei Fesztiválon. A hangversenyt akkor is Gyüdi Sándor igazgatója, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója vezénylte. A keddi hangversenyen is ő áll a Szegedi Szimfónikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus élén, az ingyenes koncerten közreműködik még Somogyvári Tímea Zita, Lacák Boglárka, Szerekován János, Altorjai Tamás.
Először az 1963-ban elhunyt Lajtha László az 1956-os forradalom alkalmából írt VII. szimfóniája hangzik fel. A szerző a műnek eredetileg a „Mártírok siratója”, címet adta, majd barátai tanácsára „Ősz”-re módosította. A zenemű később kapta a Forradalom elnevezést. A szimfónia harmadik tétele a Marseillaise kezdő motívumával indul és harangkondítással induló zsoltár harmadszori ismétlése végén a magyar himnusz első sora következik. A magyar szónál azonban a zenekar hatalmas erővel elmossa szöveget, utalva a forradalmat eltaposó tankokra. A rendszerváltás előtt csak egyetlen hazai előadása volt a műnek, ezután 1990. október 23-án következett a második előadás, a teljes akkori kormány jelenlétében. 2008-ig azonban nem volt újabb bemutatója.
Lajtha László munkásságát egyébként külföldön jobban ismerik, mint hazájában. A Lipcsében, Genfben és Párizsban tanult népzenegyűjtő és zeneszerző 1919-től a fővárosi Nemzeti Zenede tanára majd igazgatójaként Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal dolgozott együtt, és olyan világhíres tanítványok kerültek ki a keze közül, mint például Ferencsik János vagy Tátrai Vilmos. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választotta.
Ezután következik Mozart világhírű műve, a Requiem, amely a szerző utolsó, talán legismertebb műve.
A róla készült híres filmből a nagyközönség is megtudhatta, hogy Mozartot közvetlenül halála előtt névtelenül kérték fel, hogy írjon egy halotti zeneművet, amiért megkapta már előlegként honoráriuma felét. Mozart 1791. december 5-i rejtélyes halálág – melyet a legenda szerint sokan annak tudnak be, hogy vetélytársa, Salieri megmérgezte – csak a nyitótételt tudta teljesen befejezni. Azután özvegye, Constanze szorgalmazta a mű befejezését állítólag azért, hogy az anyagi gondokkal küzdő család a fizetség másik felét is megkapja.
