Küzdelem a Vörösmarty Rádióért

Futótűzként söpört végig Székesfehérváron, hogy a tizennyolc esztendeje működő Vörösmarty Rádiót június 6-án éjfélkor lekapcsolják. Az üzemeltető Kodolányi János Főiskola e médiumra építette kommunikációs szakát, annak szakmai képzését. A közel két évtizeden keresztül üzemeltetett rádió és munkatársai kiharcolták a megyeszékhely egyetlen közszolgálati feladatokat betöltő rádiós médiumának „jogát”, bár ez a legköltségesebb műfajok egyike.

Szabó Péter rektor, a Kodolányi János Főiskola vezetője kérdésünkre elmondta, hogy a főiskola Budapesten is működtet egy jól felszerelt, korszerű stúdiót, ahol a fővárosban felmerült képzési igényeket képesek lesznek ellátni. Ez egy vállalkozás, amit csak akkor érdemes üzemeltetni, ha van rá kereslet – mondta Szabó Péter. Ám arra a kérdésünkre, hogy akkor megszűnik-e a Vörösmarty Rádió, Szabó Péter azt a választ adta, hogy tárgyalások folynak a város vezetésével, ami miatt inkább átalakításról, átszervezésről van szó. Mint mondta: a dolgok állása szerint több információt nem adhat ki.

Virágh Ildikó főszerkesztő kategorikusan kijelentette: nem ismerem a szándékokat, nem tudom, milyen irányt vesz a rádió újabb korszaka. Ami biztos, én és kollégáim végezzük a munkánkat az utolsó másodpercig, mert mi erre szerződtünk, erre szocializálódtunk. Bármi is legyen, engem érzékenyen érint, hiszen három hús-vér gyermekem mellett ez a rádió volt a negyedik. Most lenne 18 esztendős, s a dolgok mai állása szerint éppen nagykorúsága kezdetén kellene elengednem, hogy többé ne lehessen – érzékenyült el Virágh Ildikó. A főszerkesztő leszögezte: valamennyien tudjuk, mi a dolgunk, ezért dolgozunk, amíg szükség van rá.

Kozma Ágnes szerkesztő-műsorvezető arra a megjegyzésre, hogy a külső szemlélő nem látja, hogy itt bármilyen vészhelyzet is lenne, hiszen mindenki végzi a dolgát, azt felelte: újságírónak teremtettünk, és addig végezzük dolgunkat, amíg megtehetjük. A mi feladatunk, hogy kiszolgáljuk az emberek érdeklődését, és nem az, hogy sírjunk saját sorsunk felett. Amíg dolgozhatunk, addig azt tesszük, mert ez a feladatunk.

Romhányi Anikó tizennyolc esztendővel ezelőtt, kommunikációs hallgatóként indult el a Kodolányi Főiskolából a Kodolányi által működtetett Vörösmarty Rádióban az újságírás elektronikus útján. Akkor tizennyolc esztendős volt, és ma retteg e két számtól, mert neki a Vörösmarty Rádió az élet, ahol tizennyolc évet dolgozott. Nem tudom, mi vár ránk, nem tudom, mi vár a hallgatókra, de nem tudom elérzékenyülés nélkül szemlélni – mondta Romhányi Anikó.

Szabó Péter rektor kijelentette: a Vörösmarty Rádió az én gyermekem is, nem kívánok megszabadulni tőle, bár ha kell, meghozom a szükséges intézkedéseket. Ma már nem beszélnék megszüntetésről, hiszen inkább átalakításról, átszervezésről van szó. Ugyanakkor biztos, hogy 2013-ban indítunk egy online elektronikus médiumot, aminek a megszervezésével Virágh Ildikót bízzuk meg – fejezte be a rektor.

Székesfehérvári információinkat megerősítették, hogy megkezdődtek a tárgyalások a Vörösmarty Rádió jövőjével kapcsolatban, de a tárgyalópartner önkormányzat és a rektor még nem kíván az üggyel kapcsolatban nyilatkozni. Ami biztos: küzdelem folyik a Vörösmarty Rádióért.