A szenvedélybetegek számával kapcsolatban elképesztőek az adatok. Az alkoholisták számát például Magyarországon 1.2 millió főre becsülik, nem számítva bele azt a 300000 hozzátartozót, aki családtagja mellett maga is megbetegedhet valamilyen értelemben (társ- vagy esetleg más szer függőjévé válik). Rettenetesen nagy ez a szám, mégsem beszélünk róla, tabu téma. Inkább elkerüljük ezeket a személyeket, és ha kiderül egy ismerősünkről, hogy szerfüggő, kitagadjuk, elfelejtjük, nem keressük.
– A magyar társadalom abszolút elutasító a szenvedélybetegekkel, különösen az alkoholistákkal szemben, amit szerintem csak évtizedek alatt lehet megváltoztatni– mondta Gróf Róza, addiktológiai tanácsadó, a 2005-ben, három józanodó személy által megálmodott, és egy magánszemély alapításával létrehozott Kiút Alapítvány munkatársa.
Gróf Róza, a Kiút Alapítvány Alacsonyküszöbű Szolgáltatójának koordinátora
Fotó: Bozsó Krisztián
Szikszay Petronella pszichiátriai rehabilitációs szakorvos, a Szigetvári Városi Kórház Addiktológiai Osztályának vezetője is azt a kérdést tette fel, hogy vajon a mai magyar társadalom például az alkoholizmust betegségként fogja-e fel? Olyan tünetegyüttesnek, amit kórházban, szakértőkkel szükséges kezelni?” Mert ha igen, akkor mért gondolnak olyat az emberek, hogy valaki azért iszik, mert unatkozik? Vagy miért hangzik el olyan mondat, hogy valaki azért alkoholista, mert munkanélküli, mikor ez fordítva van?”
A Kiút
A szenvedélybetegeket érintő általános elutasítás, és az ebből következő diskurzushiány miatt nehéz egyáltalán felismerni a problémát. Andrea (nevét megváltoztattuk- a szerk.) 35 millió forintot sikkasztott cégétől játékszenvedélye miatt. Lebukása, és a negyed órára rá bekövetkező dráma, édesanyja halála, ébresztette rá tettére.
– Úgy szégyelltem magam, és nem értettem, mi történt velem. Priusz mentesen dolgoztam korábban, folyamatosan dicsértek, megbecsült munkatárs voltam. Tudtam, és ma ismét tudom, hogy ép eszű ember a munkahelyi ellenőrzési rendszerünk miatt biztosan nem vág bele egy ilyen méretű sikkasztásba, én mégis megtettem, mert akkor csak a játékgép zenéjét akartam hallani. Abban a pillanatban minden megszűnt körülöttem, elfelejtettem a családi problémáimat. Boldogságot éreztem, és csak játszani akartam. Mikor „felébredtem”, azt gondoltam magamról, hogy bűnöző vagyok– meséli a nő, aki fél évig csak egyéni konzultációra járt, s igyekezett elbújni az emberek szeme elől. –Itt, a Kiútban értették meg velem, hogy nem romlott erkölcsű ember vagyok, csak beteg– tette hozzá Andrea, aki ennek felismerése után már részt tudott a csoportkonzultáción is venni, s társainak megnyílni.
A konzultációk célja elindítani a szertől megrekedt személyiség fejlődését
Fotó: Bozsó Krisztián
József hasonló nehezen látta be problémáját az alkohollal.
– Azt hittem ésszel iszom, hogy én kontrollálni tudom az alkoholfogyasztást, és csak nagyon nehezen tudtam egyáltalán leírni arra a papírra, amivel jelentkeztem az AA-ba (Anonim Alkoholisták csoportja), hogy belátom, hogy legyőzött az alkohol. Két év tisztaság után is nehéz ezt mondani, de muszáj, mert csak akkor kezdhetek el gyógyulni, ha elfogadom, hogy beteg vagyok.
A szegedi Becsei utca 3-as számú panelház földszintjén lévő Kiút Alapítvány névtelenséget garantáló, alacsony küszöbű szenvedélybeteg szolgáltatója rengeteg klienst fogad. Tavaly a visszajárókkal együtt 1096-an jöttek, többek között alkoholisták, drog-, játék, szex-, net-,és – gyógyszerfüggők. A szolgáltató tanácsadója,Gróf Róza elmondta, hogy a legkülönbözőbb indokokkal nyitják ki a nehezen mozdítható vasajtót a kliensek., Van aki azt hiszi, kérhet drogot, más csak azért jelentkezik, hogy pár órára lefekhessen a külön erre a célra kialakított pihenőszobába józanodni, illetve járnak ide a közeli iskolából olyan halmozottan hátrányos helyzetű diákok, akik igazolás ellenében–kocsma vagy játékterem helyett– itt töltik a napot. De rossz anyagi körülmények között élő családoknak is szoktak segíteni, mint például most, mikor a Boldogságfalva Alapítvánnyal együttműködve hetente 1 alkalommal ételt biztosítanak 10 rászorulónak.
A Kiút Alapítvány Alacsonyküszöbű Szolgáltatója Szegeden, a Becsei utca 3-as szám alatt
Fotó: Bozsó Krisztián
Bárki bemehet tehát, s a Kiút Alapítvány igyekszik minden betérőt ellátni.
–Először általában megitatjuk az illetőt, mert akik kémiai szereket (drog, alkohol, gyógyszerek) fogyasztanak, rengeteg folyadékot igényelnek, nehogy rosszul legyenek. Utána vérnyomásmérőkkel, különböző tesztekkel meg tudjuk állapítani, hogy szükséges-e orvosi kezeléshez jutatni az illetőt. Ha ez megtörtént, és hajlandó beszélgetni, megpróbáljuk elmondani, hogy mivel jár a szerhasználat, és mik a lehetőségek a józanodásra- magyarázta a Kiút Alapítvány vezetője.
Ott jártunkkor ezek a hátrányos helyzetű gyerekek rajzolgattak iskolaidőben, igazolásért cserébe a Kiút Alapaítványnál. Az egyik fiú Eminem nevének betűit színezgette, a másik atom támadás elleni bunkert rajzolt.
Fotó: Bozsó Krisztián
A józanodáshoz vezető út– konzultációk, önsegítő csoportok
A szolgáltató munkatársai elsőként a náluk helyiséget bérlő önsegítő csoportokat ajánlják fel. Itt a betegek társaikkal a szerhasználat tüneteit, jellemzőit tudják megbeszélni, és a közös diskurzus egymás önfeltárását segíti elő. „Együtt könnyebb elfogadni, beismerni a függést, és örülnek, mert látják, hogy nincsenek egyedül. Ilyenkor elhiszik, hogy nem a társadalom sugallta átkozott, szemét emberek.”
Andreával ellentétben József ezt az utat választotta, hiszen neki nem voltak félelmei az emberektől, egyből nyíltan tudott beszélni a betegségéről.
–Eleinte nem akartam kikérni mások véleményét, önfejű voltam, de rájöttem, hogy néha nagyon hasznos tanácsot tudnak adni a többiek, s most már kérem is tőlük. Emellett érdekes a társaim konfliktusairól is hallani, mert sok történetből lehet tanulni.
Az önsegítő csoportba járók – mint mondják a szakemberek- azért indulhatnak el a szerhasználattól megtorpant személyiségfejlődésük útján, mert nem kell átélniük a kisebbrendűség érzését, nyíltan beszélhetnek problémáikról, fejlődhet az önértékelésük, az önismeretük.
A Narcotics Anonymous, a drogfüggők önsegítő csoportja is a Kiút Alapítványban tartja találkozóit
Fotó: Bozsó Krisztián
Persze nem mindenki mehet rögtön konzultációra, hiszen sokan úgy térnek be a szolgáltatóba, hogy a szerről való hirtelen lemondásuk, akár halált okozó elvonási tünetekkel is járhat. Ilyenkor kórházba küldik őket, hogy orvosi felügyelet mellett, gyógyszeres kezelés kíséretében méregtelenítsék a változatni akarókat. Ez egyéntől függően 10-14 napig tart, majd elbocsájtják őket. Ilyenkor mindig elhangzik, hogy menjenek az AA-ba vagy kérjenek segítséget. Ám a betegekben zajló biokémiai folyamat miatt sokan mégis késztetést éreznek a szerhasználatra, hiszen mint ahogy az addiktológiai tanácsadó is elmondta; „nem a józanodás, hanem ennek az állapotnak a fenntartása a legnehezebb”, s könnyen visszaeshet a kliens. Ilyenkor szokták tanácsolni a magasabb küszöbű ellátóban való kezelést.
A legközelebbi a mórahalmi intézmény
Szegedhez legközelebb a nappali szociális ellátóként üzemelő Homokháti Kistérség Többcélú Társulása Integrált Szociális és Gyermekjóléti Központ Szenvedélybetegek Nappali Intézménye helyezkedik. Hátrányát státusza is mutatja, hiszen oda minden nap be kell járni busszal (a havi bérlet a Mars térről indulva kb. 14200 forint), hogy szociális (étel, ital, meleg hely, szabadidős tevékenységek) és lelki (csoportos és egyéni konzultációk) támaszt kapjon a beteg. Tóthné Szabó Krisztina részlegvezető tájékoztatott, hogy a 4 éve üzemelő ellátó 90 beteget regisztrált, s ebből 2/3-uk volt szegedi. Ezt a számot annak tulajdonítja, hogy „a vidéki környezetben nagyobb a szenvedélybetegség fel nem ismerése, kevésbé lehet beavatkozni egy ember életébe, más a mentalitásuk.” Felmerül tehát a kérdés, hogy miért nem alakítják át a minden harmadik beteget 1 évnél tovább szermentesen tartó intézményt bent fekvővé?
–Egyelőre a finanszírozhatóság miatt, mivel a fenntartó, a Homokháti Kistérség Többcélú Társulása (9 homokháti település) vállalta a működtetést, s jelenleg erre nincs kapacitásunk–válaszolta Csótiné Ördög Edit, a társulás intézményvezetője. –A motiváltságunk is kisebb, mert a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ellátást igénylők többsége nem a mi ellátásunkhoz tartozó térségből, hanem a Szegedi kistértségből érkezik.
A Kiút Alapítvány Alacsonyküszöbű Szolgáltatója viszont a mórahalmi ellátó helyett a kábítószerfüggőket a Pécsváradi „Változóház” Rehabilitációs Otthonba , az alkoholistákat a Szigetvári Kórház Addiktológiai Osztályára irányítja, hiszen a szegedi szervezettel ellentétben, ott státuszuk révén terápiás módszereket is használhatnak. Gróf Róza az intézményválasztást azzal indokolta, hogy szerinte „ez az egyetlen, államilag támogatott, ingyenes alkoholterápia, ahol eredményeket tudnak produkálni”.
A Minnesota-modell magyar átültetése és alkalmazása*
A Szigetvári Kórház Addiktológiai Osztálya honosította meg 1990-ben Magyarországon, az Egyesült Államokban 70 százalékos eredményességgel működő Minnesota-modellt, amelyet a fentebb említett ellátók képviselnek. Lényege, hogy a betegség körülbelül 20 százalékát tulajdonítják a szerhasználatnak, 80 százalékát a lelki problémának, s ennek szellemében kezelik a Szigetvári Kórház rehabilitációs Addiktológiai Osztályán, átlagosan 4-6 hónapon keresztül a pácienseket. Gyógyszert csak addig adnak, amíg a detoxikáció tart, mivel úgy vélik, hogy az antidepresszánsok és egyéb hangulatjavítók csak a függőséget okozó szer cseréjét jelentik, s a józanodáshoz vezető lépést, az emberek pszichés gondjainak kezelésével lehet megtenni. Ennek elősegítéséhez szokták például bevonni a családtagokat, s külön csoportban foglalkoznak (Al-Anon) velük.
Szellemi öntudatra ébredésünkor egy olyan út világosodik meg előttünk, ami új távlatokat nyit meg, s értlemet ad életünknek-írja a plakát
Fotó: Bozsó Krisztián
E komplex problémamegoldás miatt gondolják úgy, hogy a szerfüggőség egy gyógyíthatatlan betegség, és a felépülés egy életen át tart. Ez a fajta szemlélet viszont abszolút kisebbséget képez Magyarországon. A gyógyszermentes– így olcsóbbnak számító– terápiás kezelés csak 1-2 helyen működik az országban, s a leghatékonyabbnak számító Minnesota-modellt sem mindenki használja. Emiatt például az ország egész területéről érkeznek betegek a Szigetvári Kórházba, 2010-ben, működésük 20 éve alatt 5000 betegük volt úgy, hogy mint például most is, 45 ágyból 45 foglalt.
Az „én” személyes névmásra helyeződik a hangsúly
– Ez egy nagyon önző modell, mivel arra tanít, hogy ebben a programban csak én számítok– jellemzi a Minnesota-modellt a játékfüggő Andrea. – Róza az egyéni konzultáción arra tanított, hogy tartsam távol azokat az embereket, akik visszahúznak, rossz hatással vannak rám. Ez egyre inkább sikerül, hiszen rengeteg minden változott bennem a konzultációk óta, most már egyre többször kiállok magamért, s például a sikkasztással kapcsolatos tárgyalást is várom. Ha nem kerülök ide, már biztos öngyilkos lettem volna, mert többször is megpróbáltam, csak kevés volt a gyógyszer.
“Nem az baj, ha ittál, az a baj, ha nem tudsz róla őszintén beszélni!”
Fotó: Bozsó Krisztián
– Sokat tanultam a csoportos konzultáción– összegzett a február 14.-e óta, 2 éve tiszta József. – Most már látom, hogy meg nem értésből, szeretethiányból, kisebbrendűségi érzésből kezdtem el inni. Ma már más típusú emberek a barátaim, és más az értékrendem. Három gyerekem van, kettővel borzasztóan megromlott a kapcsolatom, pedig mindig igyekeztem a legjobb apa lenni, csak az alkoholizmus ezt nem engedte. Most kaptam egy új esélyt a 12 éves kisfiamnál, így megpróbálok a korábbi hibáimon változtatni.
*A csillaggal jelölt alfejezetnél felhasznált irodalom:
Dr. Szikszay Petronella, Dr. Tóth Miklós. Deviáns alkohológia. A Minnesota-modell első húsz éve. Kolozsvár. 2010. (5,6, 93-95,101-109., old.)
