A kutató az Index kérdésére közölte: előfordulhat, hogy találkozott Schmitt Pállal valamilyen nemzetközi kongresszuson, de sem a nevére, sem az arcára nem emlékszik, azt pedig egyértelműen kizárja, hogy bármilyen hosszabb tudományos témájú beszélgetést folytattak vagy együttműködtek volna, amire Schmitt hivatkozhatna.
Klaus Heinemann tudatta: súlyosan érinti az ügy, a történtek saját tudományos munkája szempontjából is felzaklatták. Mint írta: a ’80-as évek második felében kezdte kutatni az olimpiák sportgazdasági kérdéseit, és tudományos elismerései „jelentős részben kötődnek ehhez a fontos megállapításokat tartalmazó munkámhoz, ezért felkavaró azt hallani, hogy mások érdemtelenül arattak le vele tudományos babérokat”.
Arról, hogy a Semmelweis Egyetem nem talál szakembereket, akik részt vennének Schmitt Pál doktorijának vizsgálatában, a professzor azt írta: “Nem vet jó fényt magyar kollégáimra, ha politikai opportunizmus miatt tartózkodnak attól, hogy megbüntessék az alapvető és lényegi tudományos etikai normák ellen vétőket.”
Előzőleg a Népszabadság írt arról, hogy a szakterületen járatos, a francia nyelvet is ismerő szakértők – akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatók – egymást után utasítják vissza a felkérést, nyilvánvalóan az ügy politikai szempontból kényes volta miatt.
