A Magyar Hírlapban írt cikkében Széles Gábor úgy véli: most más a helyzet, mint három éve volt, amikor húszmilliárd eurós segítséget kért a Gyurcsány-kormány az IMF-től, az EU-tól és a Világbanktól.
Ugyanakkor „a forint ide-oda rángatása azt jelzi, spekuláció eszközei lettünk, ezért helyesen tette a kormány, hogy az IMF-hez fordult, noha vélhetően „nem lesz könnyű együttműködni a Nemzetközi Valutaalappal! Újabb költségvetési kiigazítások, akár nagyobb megszorítások is jöhetnek, miután általában a nemzetközi hitelező intézet kemény kritériumokat támaszt a pénzügyi kölcsönök folyósításakor.”
A nagyvállalkozó szerint az első szakmai csata a költségvetési alappálya átírása lesz, hiszen aligha járul hozzá az IMF a másfél százalékos, jövő évi gazdasági növekedési tervhez. A kormány prognózisát sem az EU, sem a jegybank, de még az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank sem osztja – emlékeztet cikkében Széles Gábor, aki szerint tovább szűkülhet a mozgástér.
Az MGYOSZ volt és tiszteletbeli vezetője négy pontban foglalta össze, milyen lépéseket kellene megtennie a kormánynak.
1. A kormánynak mielőbb létre kellene hoznia az önálló Pénzügyminisztériumot, mert látszik, „hogy egy miniszter számára (bárkiről is van szó) ez a jelenlegi nemzetközi és belgazdasági helyzetben tudathasadásos állapotot” jelent.
2. El kellene készíteni a Széll Kálmán-terv „egyszerűsített” változatát, amely abból indul ki, hogy a kül- és belgazdasági növekedés is kisebb lesz. A hiteles új makrogazdasági pályát el lehetne fogadtatni az unióval és a pénzpiacokkal is.
3. Új, második szja-kulcsot kellene bevezetni. Azzal a félszázalékos GDP-növekedéshez tartozó új makrogazdasági pálya megvalósítható és elfogadtatható a választópolgárokkal is, hogy a fiskális politikának csak az jelenthet kiutat.
4. Sokkal pragmatikusabb kormányzati munkára lenne szükség, bizonyos feladatokat újra kellene osztani, átcsoportosítani a minisztériumok között, meg kellene fontolni a kancellária működésének visszaállítását.
