Vízügyi szakemberek az október 4-én megsérült vörösiszap-tározó közelében végzett munkálatokat ismertetve a helyszínen elmondták: a megsérült tározófalból kiszakadt, feldarabolt salaktömbökből és zúzott kőből készült védőtöltéssel a sérült kazettából csak az iszapkifolyást tudják meggátolni, azt nem, hogy ne szivárogjon át rajta a lúgos víz.
A szennyezőanyagot két vízcsapoló árokban olyan helyre vezetik, ahol annak lúgosságát gipsszel megpróbálják közömbösíteni, majd ezt követően engedik vissza a Torna-patakba, amelynek a vize öt héttel a katasztrófa bekövetkezte után még mindig vörös. A szakemberek elmondása szerint már lényeges a különbség az öt héttel ezelőtti állapothoz képest, ugyanis a patak vize a lúgosságot mérő 14 fokú skálán már nem 13,5, mint az október 4-e utáni napokban, hanem 9 pH érték körül van. A víz a vörösiszapban lévő vasoxidtól vörös színű, és az önmagában nem szennyező, de a színerősséget is csökkentették – magyarázták.
Mivel a sérült kazettában maradt vörösiszapot, valamint a több mint ezer hektárnyi terültre kiömlött szennyeződést nem sikerült lefedni, illetve összegyűjteni, a száradó felületről egy kis széllel még mindig érkezik vörösiszap a Torna-patak és a Marcal vizébe. A most megépült védőgát nem végleges megoldás, de alapja lesz a törmelék- és szennyezőanyag-szállító, elkerülő útnak is – jegyezték meg.
A vízügyi szakemberek attól tartanak, hogy az előző napok száraz, napsütéses időjárása után, mivel vasárnap elered az eső, és újra mosni kezdi a lúgos anyagot a vízbe. A további szennyeződés megállítása érdekében a Torna-patakon két, a Marcalon egy fenékküszöböt építettek, és így próbálják “lecsapolni” a nehézfémeket tartalmazó anyagot, amely már a katasztrófát követően néhány napon belül teljesen kipusztította a két folyó élővilágát. Emellett gipszet szórnak a Torna-patakba több ponton is.
