Fodor Gábor mindenkit – gazdasági, szociális vagy zöldliberálisokat, bal- és jobboldaliakat – egyszerre megcélzó jelszava az elnökjelölti kampányban még jól csengett ugyan, a parlamentbe jutáshoz viszont kevés lesz az SZDSZ számára – áll a Nézőpont Intézet legfrissebb elemzésében. Bár a pártelnök még lebegteti elköteleződését a kormány vagy az ellenzék irányába, legkésőbb a parlament őszi ülésszakának kezdetéig döntenie kell stratégiájáról.
Ha Fodor – nyilatkozataihoz hűen – nem vezeti vissza pártját a koalícióba, akkor az MSZP érdeke egy továbbra is gyönge, megosztott SZDSZ marad, melyben Kóka János továbbra is erős belső ellenzéket képez, s amely nem alkalmas az ellenzékkel való szorosabb együttműködésre. A Fidesz szempontjából ugyanakkor kedvező lenne a kormánytól elhatárolódó szabad demokraták megerősödése, hiszen – még ha az előrehozott választásokat a liberálisok nem is feltétlenül támogatnák – csökkenne egy újabb MSZP-SZDSZ választási megállapodás esélye.
Három százalékon állnak
A Nézőpont Intézet júniusi felmérése szerint az SZDSZ támogatottsága a teljes népesség és a biztos szavazók körében egyaránt 3 százalék. Ahhoz, hogy a párt stabilan az 5 százalékos parlamenti küszöb fölötti népszerűséget érjen el, vissza kell szereznie 2006 óta elveszített támogatóit, vagy új választókat kell megnyernie.
Régi SZDSZ vagy új MDF?
A Nézőpont Intézet szerint a szavazók „piacán” három szegmens jelenthet növekedési tartalékot. Egyrészt az SZDSZ 2006-os támogatói, akiknek jelentős része azóta csalódott pártjában. A szakértők szerint ez a stratégia igényelné a legtöbb gazdasági kompetenciát, hiszen az SZDSZ 2006-ban is a reformok ígéretével kampányolt.
Az SZDSZ 2006-os szavazói valószínűleg eltűrnék, ha a párt kellő szigorral ugyan, de elfogadná a szocialisták 2009-es költségvetését. Ezzel a stratégiával az SZDSZ kormányon kívül maradna ugyan, de ellenzéki hitelét az MDF és a Fidesz rendszeresen kérdőre vonná: Fodor nem tudna vezetőként kibontakozni.
Egy másik forgatókönyv szerint az SZDSZ lehetne akár az új középpárt is, célcsoportját alkothatják az MDF jelenlegi szimpatizánsai, akiknek 82 százaléka középre pozicionálja magát. A két kispárt egymás elleni harca a centrista választókért reális forgatókönyv.
A „se Gyurcsány, se Orbán” alapállású választók ugyanakkor karakteres vezetőt igényelnek. Erre a szerepre épül Dávid Ibolya politikája, Fodor Gábor azonban csak akkor tudná ugyanezt megvalósítani, ha képes lenne egységes arcot adni pártjának, átvenné a frakcióvezetőséget, és semlegesítené Kóka Jánost. Ha valamelyik kispárt egyedül megnyerné a két nagyot elutasító választók bizalmát, konkurense valószínűleg nem jutna be a következő parlamentbe.
A zöld út
A Nézőpont Intézet elemzése szerint nyugat-európai mintára akár egy egészen új, zöldpolitikai arculat felépítésébe is belefoghat Fodor Gábor és csapata. Ezzel elsősorban a posztmateriális értékrendű, nagyvárosi szavazókat szólíthatná meg. Ez a forgatókönyv igényli leginkább az egységes párthátteret és a legerősebb elnöki legitimációt.
Bár számos új kommunikációs lehetőséget teremtene, az SZDSZ részéről mégis a zöldfordulat lenne a legbátrabb stratégia, hiszen erősen kérdéses, mekkora és főleg mennyire elszánt választói csoportról van szó. A pártszimpátia – s ezzel a közvélemény-kutatási eredmény – ugyanis nem minden, a zöldszavazók választási hajlandóságára csak az urnazáráskor derülhet fény.
