Sajtóértesülések szerint a kormány a kötelező kamarai tagság eltörlését fontolgatja. Az érintett szakmai szervezetek viszont élénken tiltakoznak, politikai motivációt sejtenek a háttérben. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára diktatórikusnak tartaná a kormányzat ezen lépését, mert a szándék mögött azt sejti, hogy félre akarják állítani a kamarát az egészségügyi reform elől. A testületnek ugyanis véleményezési joga van az őket érintő törvénytervezetekről és rendeletekről. A hétezer tagot számláló Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) szintén politikai indíttatásúnak tartja a kamarák kötelező tagsága megszüntetésének szándékát. Kifejezett politikai támadásként értékelné Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke, ha megszüntetnék a kötelező tagságot. Szerinte ez azért fontos, mert az építészeket különböző szakmai színvonalon képzik itthon és külföldön, jelenleg csak a szakmai kamara képes a megfelelő kontrollra, a szakmai minőség, megfelelőség ellenőrzésére. Arról nem is beszélve, hogy állami közfeladatot is ellátnak, például a névjegyzék nyilvántartását. Bizonyos szakmák kamarái elképzelhetetlennek tartják, hogy eltöröljék a kötelező tagságot. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a Világgazdaság megkeresésére utalt az Alkotmánybíróságnak a kötelező kamarai tagsággal kapcsolatos egyik első döntésére, amely kimondta, hogy az ügyvédségre – annak az igazságszolgáltatáshoz való szerves kapcsolódása folytán – ez az egyedül alkalmazható modell. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara szóvivője szerint szintén elképzelhetetlen a kötelező tagság megszüntetése. Kiemelte: a közjegyzők csakis hatósági feladatokat látnak el. Közhiteles nyilvántartást és irattárat működtetnek.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke szerint hivatásrendi kamarák nélkül nem lehet megszervezni az országot, mivel ezek a testületek szakmai kontrollt jelentenek. Ugyanakkor 200-ben megszüntették az iparkamarai kötelező kamarai tagsát, s így a töredékére esett vissza a létszám, mára viszont már 40 ezerre sikerült feltornászni az önkéntes tagok számát. Parragh szerint pozitív nyomás alá került a kamara, saját legitimációja érdekében egyre vonzóbb szolgáltatásokat kínál a vállalkozóknak. Mindazonáltal súlyosan sérült a gazdaság szervezete, teljes körű nyilvántartás híján nem lehet tudni, hogy ki kicsoda, nincs rálátás az üzleti szereplőkre, fontos információk hiányoznak a döntésekhez – mondta el a Világgazdaságnak.
A kormányzat azonban azzal érvel, hogy a szakmai kamarák részben megnehezítették a modernizációt. Elszaporodásuk a kilencvenes években esetenként kifejezetten hátrányos következményekkel járt: egyes ágazatokban korporatív jellegű, a modernizációra rugalmatlan közigazgatás megszilárdulásához vezetett– nyilatkozott a Világgazdaságnak Gadó Gábor, az igazságügyi tárca helyettes államtitkára. Így nagyon nehéz véghezvinni érdemi változásokat – a deregulációt éppúgy, mint a visszaélések elleni fellépést –, ha azokért egy olyan testület a felelős, amelyet egy a helyzet konzerválásában érdekelt szakma képviselői alkotnak. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) már évek óta szorgalmazza a kamarai rendszer deregulációs felülvizsgálatát és bizonyos versenykorlátozó kamarai jogosítványok megvonását.
