Menjek…
…a Beau Monde-hoz
Kétségkívül kecsegtető egy olyan közegbe menni, ahol a “nekünk is kell egy ilyen pasi” mottó a visszatérő motívum. A kulturális éhségünk csillapítása végett kifejezetten üdítő, hogy érzékenyen reagálnak a kortárs művészet különböző ágaira. Például most azt “fecsegik ki”, hogy a Rolling Stones fiúk nem csak a színpadon bírják az iramot… Ebben, ha jól figyelünk, felfedezhetjük a rock and roll hallhatatlanságát, és a titkok művészetet megtermékenyítő hatását művészien leíró költőiséget.
…a Nők Lapja Évszakokhoz
Magáért beszél ez az ajánlat, hiszen, mint vezérmotívuma mondja: “Megtaláltam az utam”: egy csepp elbizonytalanodást sem engedélyez a legnagyobb sztoikusoknak sem, sőt, rögtön önbizalommal telíti meg a májusi eső áztatta lelküket. A művészet összetettségét semmi nem bizonyítja jobban, hogy ezen idill mellé intő példákat is felvonultat a produkció, mint az Apás-mamás, és az Édes otthon kontra kitúr-lak? című elgondolkodtató esszéket.
…az Otthonhoz
Maradva még az előző ajánlat által felvázolt önbizalom-erősítő vonalon: itt a Tértágítás és Az akkor söprés! című első látásra is maradandó epika emlékezteti a változás kultúrájára beindult főszerkesztőket a helyes útra.
…az Átriumhoz
A Tarkított funkcionalitás talányos cím mögé a naiv szemlélő csak sejtheti, hogy itt is nyilván a munkakör színesebbé válásáról lehet szó, ami cseppet sem jelenti az Átrium környékén sertepertélő Hübele Balázsok tesze-toszaságát, hanem épp ellenkezőleg, itt a funkcionalitás nehéz tőkesúlya felé billen el a mérleg sója, mint a cukor.
…a Családi laphoz
Van egy zavaró momentum a kiemelt programok között. Az tudniillik, hogy itt a Szerencse háziasszonya kifejezés böki ki elsőre a szemünket. Mit keres itt a szerencse avagy miért háziasszony – tehetnők fel a kérdést. A művészet azonban bármit megengedhet magának, mint tudjuk. A továbbiak konkrétabbak. Itt van mindjárt a Visszapillantás – A második évtized című opusz, ami egyértelműen kijelöli a mű tárgyát. Sőt, meg is erősíti egy Goethe idézettel: “a múlt roppant kényes jószág, melyhez csak óvatosan ajánlott visszanyúlni. Viszont az is tény, hogy nincs szórakoztatóbb és tanulságosabb annál, mint olykor szembesülni régi önmagunkkal.” Ezek után mát nem meglepő fordulat a Védelmező intimitás és a Búcsú a füsttől melankolikus morfondírozása.
Maradjak…
…a FigyelőNetnél
Ebben semmi költészetet ne kutasson a programkereső. A tiszta posztmodern realizmus, amikor olyan tételekkel állnak a kíváncsiskodók elé, mint a “Lehallgatták Lendvai Ildikót”, vagy a “Nemzetbiztonsági kockázatot rejt az iWiW”. Cseppet sem ügyel a produkció arra, hogy valami metafizikai gondolatiság férkőzzön a sorok közé, ennek talán az “Elmaradhat a kamatemelés”-ben fedezhetjük csak fel a csíráját, az elbizonytalanító “hat” képző miatt.
Ráadásul ez egy olyan produkció, ami az alkotók és a szemlélők interaktív kapcsolatát is feltételezi. Résen kell tehát lenni, mert a végén még elkap az ember egy “Mi van a hétvégi ügyletek rendezésével?” vagy egy “Jó lenne megemelni a rovatkeretem!” mondatfoszlányt. Rosszabb esetben az alkotók, látszólag oda nem illő, fennhangon történő éneklés-szerűségét is el kell viselni, vagy a “Na megyünk kajálni?” költői kérdést, esetleg ennek módosított és egyszerűsített változatát az “Autómatyi?” formulát.
