A három évvel ezelőtti árampiaci liberalizáció következtében rendkívül megnőtt az áramimport, miután csekély a szabad, versenyképes hazai erőművi kapacitás. A legnagyobb ipari fogyasztók kiléptek a közüzemből, és a szabadpiacon szerzik be az áramot. A nagy alaperőművek viszont, mint a paksi atomerőmű vagy a mátrai, a dunamenti erőmű megmaradtak a közüzemben. Bizonyos időszakokban kapacitásfelesleg áll elő, s emiatt hosszú ideje rendszeresen vissza kell terhelni a paksi atomerőmű blokkjait.
Ráadásul az elmúlt években gombamód szaporodtak az 50 megawattnál kisebb, kombinált ciklusú erőművek. Az általuk termelt áramot a helyi szolgáltatók kötelesek megvásárolni, vagyis a rendszerben többletkapacitást jelentenek.
A megoldás egy szivattyús-tározós erőmű megépítése volna, amely a fogyasztási völgyekben fogyasztóként jelenne meg a rendszerben, lekötve ezzel a szabad kapacitásokat. A csúcsidőszakban pedig gyorsan mozgósítható tartalékkapacitást biztosítana a Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. számára. Tombor Antal, a társaság elnök-vezérigazgatója szerint a tározós erőműnek nincs alternatívája. Olyan szabályozási problémákkal küzdenek, hogy előbb-utóbb Magyarország komoly nemzetközi figyelmeztetést fog kapni, mert nem tudja teljesíteni rendszerüzemeltetésre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeit.
