Demján-Munk birodalom

Teljes régiós térkép rakható ki azokból a vastag, színes, látványterveket tartalmazó katalógusokból, amelyek Todd Cowan-nek, a TriGránit Rt. vezérigazgatójának az asztalán fekszenek. A Demján Sándor és Peter Munk nevével fémjelzett társaság ugyanis Magyarországon kívül már a régió nyolc másik országában (Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Romániában, Szerbia és Montenegróban, Szlovákiában, valamint Szlovéniában) is aktív, ingatlanfejlesztéseket végez vagy előrehaladott tárgyalásokat folytat erről. Emellett vizsgálja a lehetőségét az ukrajnai megjelenésnek is. A kész épületek rajzai mellett Cowan szinte minden ország esetében tud mutatni nagyszabású terveket; a kinézett szófiai területet például még meg sem sikerült szerezni, de ahol most egy régi stadion áll, ott a TriGránit már a budapesti WestEnd City Centerhez hasonló komplexumot lát.

A jéghegy csúcsa 

A cég székhelyén, a WestEnd mellett található, alaposan kipofozott egykori sóház épületének bejáratánál – a Demján-Munk kötődésre utaló Kanadai Kereskedelmi Kamaráén kívül – összesen nyolc cégtábla áll. Ez a TriGránit-csoport „jéghegyének” leginkább látható csúcsa, a külső szemlélő számára azonban ma már gyakorlatilag követhetetlen a nyolcnál jóval több tagot tömörítő cégháló fejlődése. „Minden egyes projekthez külön leányvállalatot alapítunk, ezért látszik olyan soknak” – ad magyarázatot a vezérigazgató. Cowan szerint a projektek így jól elkülönülnek egymástól, könnyebb a finanszírozásuk, a végén akár az eladásuk is, és ez rugalmasabbá teszi a csoport működését. A külföldi terjeszkedés pedig csak növeli a vállalatok szaporodási ütemét. A stratégia szerint minden kiszemelt országban az egyes projektcégeken túl alapítanak egy TriGránit „menedzsment” társaságot is. Más cég fejlesztette például a pozsonyi bevásárlóközpontot, és egy másik fogja a mellette fekvő, nemrég megvásárolt háromhektáros telekre tervezett irodakomplexumot. A menedzsment társaság és ezek a fejlesztő cégek egymás mellé rendelt szerepben vannak, egyaránt közvetlenül a TriGránit Holding alá tartoznak, amelyben a Demján-Munk páros 70, az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBRD) illetve az AIG ingatlanbefektetési társaság párosa együtt 30 százalékos tulajdonos. A projekt társaságok veszik fel a fejlesztésekhez szükséges hiteleket, és az irányítás ellátására szerződést kötnek az adott ország menedzsment társaságával – írja még a héten megjelenő Figyelő. 

Rejtetten

Amikor 2003-ban a kanadai Trizec kiszállt a TriGránitból, a portfóliót kettéosztották, így most három ingatlant kivéve a társaságok konszolidált eredménye a TriGránit Holding nevű cégben jelenik meg. Ennek pénzügyi számait azonban jól elrejtették a tulajdonosok, a cég ciprusi bejegyzésű off-shore vállalkozásként működik, adatai – mint azt a Figyelő kérdésére Cowan közölte – nem publikusak.

Todd Cowan vezérigazgató: minden egyes projekthez külön leányvállalatot alapítunk, ezért látszik olyan soknak.

Az összesített gazdasági adatok közül csak kettőt árul el a TriGránit: átadott ingatlanjainak értéke jelenleg 1 milliárd euróra, a fejlesztéseké pedig 2 milliárdra tehető. Ebből persze nem derül ki, hogy mekkora a cég vagyona, hiszen a fejlesztéseket többnyire hitelből finanszírozzák, ennek arányát és lejárati idejét pedig nem közlik. Mindenesetre pénzből most nincs hiány, a hitelezők és a potenciális partnerek nagy fantáziát látnak a TriGránitban, legalábbis a vezérigazgató szerint. „Egyre többen szeretnének együtt dolgozni a társasággal, németek, amerikaiak, hollandok és még sorolhatnám” – mondja Todd Cowan. „Nagy a készpénzforgalmunk, erős pozícióban vagyunk, mert a hitellehetőségeken kívül a meglévő ingatlanokból saját forrásunk is van, amit vissza tudunk forgatni a fejlesztésekbe” – teszi hozzá, a konkrét számok nélkül. Ezek után már nem is meglepő, hogy a legutóbbi – ezúttal bukaresti – óriásberuházás bejelentésekor az elegáns szálloda báltermében Nathaniel Rothschild TriGránit „színekben” lépett a mikrofonok elé. Úgy tudjuk, a Rothschild család már meghozta a döntést, amely szerint szeretne tulajdonrészt szerezni a TriGránit Holdingban, a tárgyalások azonban még folynak a részletekről.

Forgótőke azonban másként is érkezhet, a lengyelországi Katowicében épülő Silesia City Centert csak az ősszel adják át, ám a TriGránit már 170 millió euróért eladta a központot az osztrák Immofinanz AG egyik leányvállalatának (a vételre az átadás után vállalt kötelezettséget a partner). „Általában nem ez a célja a fejlesztéseinknek, és ez volt az első ilyen példa, de jó lehetőség kínálkozott az eladásra, a befolyó összeget pedig vissza tudjuk forgatni a terjeszkedésbe” – magyarázza a vezérigazgató. Egyébiránt a Katowicében folyó, összesen mintegy 600 millió euró értékű beruházásnak köszönhetően, a TriGránit 2004-ben a lengyel kereskedelmi szektor legjelentősebb külföldi befektetőjévé lépett elő. A sűrűn lakott iparváros központjában a magyar cég 80 ezer négyzetméteren hoz létre bevásárló-, szórakoztató- és irodaközpontot, illetve lakóparkot. A nagyszabású beruházás átadását 2005 végére tervezik. A következő három célpont várhatóan a Balti-tengernél fekvő Gdansk, a nyugati országrészben található Poznan, valamint a kelet-lengyelországi Lublin lesz. Ebben a három városban már megszületett a hatóságokkal a megállapodás, amelynek értelmében összesen mintegy 400 millió eurós beruházással szintén üzletközpontok épülnek.

Ezeket a projekteket is beleértve a TriGránit az elkövetkező 5-10 évben összesen 12 nagyszabású beruházást tervez Lengyel-ország-szerte: köztük két varsói városrekonstrukciós építkezést, a Pilsudki tér rekonstrukcióját, illetve a Mokotów negyedben egy irodaház felhúzását. Az első nyilatkozatokban említett 1 milliárd euróval szemben a cég már összesen 3 milliárd eurónyi invesztícióra készül az országban. Ez azt jelenti, hogy részt vállalhatnak más városrekonstrukciós projektekben, így a varsói Defilada tér újjáépítésében, valamint egy, a budapesti Művészetek Palotájához hasonló beruházásban is.

A cikk teljes terjedelmében a Figyelő április 7-én megjelenő 14. számában olvasható.