A „Dany Bidar kontra Ealing városa és a brit oktatási miniszter” ügyében hozott döntés konkrétan egy Londonban tanuló francia diák hányattatásainak végére tesz pontot, de messzemenő következményei lehetnek minden diák számára, aki saját államán kívül folytatja tanulmányait.
Dany Bidar 2001 szeptemberében fordult diákhitelért Ealing város önkormányzatához, miután felvették a University College of Londonba. Az ealingi önkormányzat megtagadta a kölcsönt, azzal az indoklással, hogy nem elég, ha a diák abban az államban van bejelentve, de „letelepült” státussal is kell rendelkeznie. Csakhogy az angol törvények nem teszik lehetővé egy külföldi diák számára ennek a státusnak az elnyerését.
Dany Bidar beperelte Ealinget egy angol bíróságon, arra hivatkozva, hogy az önkormányzat döntése megsérti az EK-szerződés azon cikkelyét, amely tiltja a nemzeti alapon való megkülönböztetést.
Az angol bíróság az Európai Bírósághoz utalta az ügyet, amely úgy döntött, hogy egy más tagállamból származó diáktól egy állam nem tagadhatja meg azokat a pénzügyi támogatásokat, segélyeket, kölcsönöket, amelyeket saját polgárainak juttat.
Az ítélet ugyanakkor azt is kimondja, hogy csak azon diákoknak nyújtson támogatást az adott állam, akik demonstrálni tudják, hogy bizonyos mértékig beilleszkedtek a fogadó állam társadalmába. Annak eldöntése, hogy mit jelent a „bizonyos mértékig beilleszkedett,” az adott államra vár. Az Európai Bizottság üdvözölte a döntést, rámutatva, hogy mintegy 450 ezer európai diák tanul másik tagállamban.
