Csendes, rákészülős tél végi hangulat uralkodik pillanatnyilag a hazai műkincspiacon, a komolyabb érdeklődésre számot tartó árverések még váratnak magukra. A hazai festményaukciós piac két legnagyobb szereplője – a Műterem és a Kieselbach – például még nem is ismertette tavaszi (április végére várható) aukcióinak pontos időpontját, egy-két kisebb galéria viszont már megmérettette magát.
|
Az idei szezont egy jótékonysági árveréssel nyitotta a Szentendre Művészetéért Alapítvány, amely a helyi művészek által felkínált grafikák bevételét az aukciónak is helyt adó (és rendszeresen kiállításokat szervező) MűvészetMalom felújítására fordítja. Az anyag több neves és elismert kortárs művészünk, többek között Egyed László, Wahorn András, feLugossy László és efZámbó István munkáiból állt össze, és bár hatalmas licitemelkedéseket nem hozott, pusztán az is értékelendő, hogy a kollekció több mint fele vevőre talált.
Az efféle kortárs és grafikai árverések egyébként tipikusan a kisebb összegekben gondolkozó befektetők vagy gyűjtők terepe, hiszen a felkínált művek árszínvonala össze sem hasonlítható azzal, amely a nagy galériák „ütős” anyagai révén kialakulnak. Utóbbi eseményeken millió alatt már szinte nehéz labdába rúgni, miközben egy-egy ma alkotó fiatalabb művész alkotását pár tízezer forintért is meg lehet vásárolni (természetesen az általuk képviselt magasabb kockázattal együtt).
Amellett, hogy lesz persze egy sor „hagyományosabb” profilú árverés is (a BÁV, a Nagyházi vagy a Polgár aukciósházak gondozásában), két kisebb, igaz már jobban „bejáratott” galéria grafikai árverésére is érdemes lesz odafigyelni márciusban: előbb az Arte, majd pedig az Abigail várja a licitálókat. Utóbbi egyébként mint kiállításszervező is komolyan jeleskedik: öt XX. századi magyar művész, köztük a jórészt Párizsban alkotó, 1990-ben elhunyt Bíró Antal 250 festményéből összeállított kollekció jelenti az idei tavasz egyik meglepetését. A szürreális, absztrakt képeket festő művészt még szakmai körökben is alig ismerik, a most Izraelből hozzánk érkezett gyűjtemény így nem csak a laikus műkedvelők körében lehet igazi felfedezés.
|
A világ egyik legnagyobb és legpatinásabb aukciósháza, a Sotheby’s szinte heti gyakorisággal rendez nagyszabású árveréseket a világ számos nagyvárosában, de évente kétszer – általában júniusban és novemberben – olyan speciális tematikájú aukciókat is rendez, amelyek fókuszában kelet- és kelet-közép-európai festményanyag áll. A legközelebbi magyar vonatkozású árverést június idusán tartják Londonban, ekkor kalapács alá kerülnek német, osztrák, szláv és magyar alkotások. Az elmúlt két évben rendezett hasonló eseményeket nagy érdeklődés övezte, az aukciósház tájékoztatása szerint részben amiatt, hogy a nyugat-európai műgyűjtők az EU-csatlakozáshoz közeledve, illetve azt követően egyre intenzívebben fordultak a „kelet” kincsei – elsősorban Magyarország, Lengyelország, Horvátország, Szlovénia addig felfedezetlen műalkotásai – felé.
2004 júniusában például nem kevesebb, mint 60 térségbeli műtárgyra lehetett licitálni, köztük néhány fontos Munkácsy-, Berény Róbert, Paál lászló és Vaszary-műre. A külföldi aukciókon még hangsúlyosabban érvényesül a honi árveréseken is tapasztalható trend: a legmagasabb presztízsük (és áruk) a XIX. és XX. századi magyar festőknek van, az említett művészeken kívül közkedvelt még Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Iványi-Grünwald Béla, Benczúr Gyula vagy Perlrott-Csaba Vilmos is. Az idei kínálatról egyelőre nem lehet részleteket tudni, de ha az elmúlt évekbeli érdeklődés nem csappan, akkor most is szép leütésekre és áremelkedésre lehet számítani. Ilyen szempontból az eddigi külföldi rekordot egyébként Munkácsy Mihály A pataknál című képe jelentette, amelyet az eredeti 120-180 ezer fontos sáv felső határánál is több mint háromszoros áron (593 ezer fontért, több mint 220 millió forintért) vittek el.
A magyar műveket egyébként a bécsi Dorotheum is népszerűsíti időnként, legutóbb február 16-án rendeztek régi fegyverekből, egyenruhákból olyan aukciót, amelynek részét több magyar vonatkozású műtárgy képezte, és amelyek mindegyike gazdára is talált. Érdemes tehát figyelni a császárváros aktuális kínálatait, ide ugyanis vevőként vagy eladóként is könnyebben kijut a magyar. Műtárgypiaci szakértők mindazonáltal úgy vélik, a hazai műveket (különösképpen a nemzetközileg kevésbé sztárolt alkotók munkáit) a belföldi aukciókon azért még érdemesebb eladásra kínálni, külföldön inkább csak magyar származású gyűjtők, illetve a kifejezetten ránk koncentráló „white szemű” műkedvelők verhetik fel az árat.
