Az ózonréteg hőmérséklete az elmúlt ötven év legalacsonyabb értékére süllyedt, ez erőteljes ózonfogyatkozást von maga után, és Észak-Európában az ultraibolya sugárzás jelentős növekedését – figyelmeztettek az Európai Unió SCOUT–03 programjában résztvevő kutatók.
A sztratoszférában körülbelül 15-30 kilométer magasságban előforduló, három oxigénatomból álló ózon fontos szerepet tölt be a földi élet védelme szempontjából: elnyeli a káros ultraibolya sugarak jelentős részét. Érdekesség, hogy míg ez a különleges oxigénmolekula a légkörben oly hasznos számunkra, a Földön mérgező gáz, rendkívül erős oxidálószer.
Káros felhőképződés a sztratoszférában
De miért fogyatkozik az ózonréteg, és miért elsősorban a rendkívül hideg sarkvidékeknél? Ismeretes, hogy az ózonlyuk kialakulásáért – egész pontosan az ózonpajzs elvékonyodásáért – klórvegyületek felelősek. Klór elsősorban az emberi tevékenység (légkondicionálók, hűtőgépek, szigetelőhabok), nevezetesen a klórozott szénhidrogének (CFC-k) kibocsátása folytán kerül a légkörbe. A CFC-k akár ötven-száz évig is megmaradhatnak a légkör alsóbb részében, évtizedek is eltelhetnek, mire a légkör 30 kilométeres magasságaiba jutnak, ahol a Nap ultraibolya sugárzásának hatására szétbomlanak.
A CFC-molekulákból felszabaduló klór a sztratoszférában stabil vegyületekké, úgynevezett “klórrezervoárokká” alakul át. A klórrezervoárok közé elsősorban a sósav gáz halmazállapotú vegyületei tartoznak, amelyek a légkör közönséges alkotórészei, például a metán és a klór-nitrát, illetve a nitrogénvegyületek között végbemenő kémiai reakciókban keletkeznek. A klórrezervoárok önmagukban még nem bomlasztják a légkört. Ha azonban a klór valamilyen módon felszabadul, akkor az ózonréteg káros elvékonyodását idézi elő.
Amikor a sztratoszféra hőmérséklete mínusz nyolcvan Celsius fok köré süllyed, erős felhőképződés indul el. E felhők kémiai összetétele jelentősen eltér a légkör alacsonyabb részében, a troposzférában ismert felhőkétől. A sztratoszférában a nagy hidegben keletkező felhők az addig veszélytelen klórrezervoárokból nitrogént kötnek meg, ennek folytán a vegyületekből felszabaduló klór katalizátorként kezdi bomlasztani az ózonréteget.
Rekord fogyatkozás várható?
Az európai uniós kutatók most attól tartanak, hogy még az 1999-2000-es rekord ózonfogyásnál is rosszabb helyzet alakul ki az Északi-sarkvidéken. Akkor az emberi tevékenység által a légkörbe engedett kemikáliák révén az ózonréteg 65 százaléka roncsolódott.
Habár az ózon elektromos szikra (például villámlás) hatására idővel képes újratermelődni a légkörben, Észak-Európa lakóinak magasabb ultraibolya-sugárzásra kell felkészülniük az elkövetkező hetekben, hónapokban. Az ózon fogyatkozását a figyelmeztetést kiadó kutatók már 20 kilométer magasságban is észlelték.
