Forgassuk vissza az idő kerekét úgy 150 millió évvel, és látogassunk el a mai Németország déli részére. Trópusi klímájú vidéken járunk, a tájat sekély vizű tenger fedi, a tenger mellékét egy korallzátonytól övezett, sós vizű lagúna borítja.
A lagúna partvidékét furcsa szerzetek lakják. A hosszú farkú, tollas lények hossza 30-50 centiméter, tömegük fél kiló körül van, étlapjukon főleg rovarok szerepelnek. Fejletlen repülőizmuk miatt hosszú útra csak ritkán vállalkoznak, többnyire csak a fákon repkednek. 
Hüllő madárruhában?
Ez a szarkaméretű lény később Archaeopteryx néven vonult be a történelembe: az 1860 körül Solnhofen bajor kisváros határában talált kövületei alapján a kutatók az első ismert madárősként írták le. Már ekkor felfigyeltek rá, hogy csontváza alapján leginkább egy madárruhába bújtatott hüllőként jellemezhető. A feltételezést azonban bizonyítékokkal több mint száz évig nem sikerült alátámasztani.
A madarak hüllőktől való származásával kapcsolatban a következő gyanú az 1960-as évek végén, nyugat-amerikai leletek feltárása során merült fel. A 2,5-3,5 méter hosszú, 50-70 kilogramm tömegű, hosszú görbe karmú Deinonychus vérszomjas húsevő volt: hosszú mellső végtagjával belemarkolt áldozatába, és karmos lábával halálos rúgást mért rá.
Mivel a Deinonychus és a tollas Archaeopteryx felépítése nagyban hasonlított, újra téma lett a madarak dinoszauruszoktól való származása. A két faj közötti hiányzó láncszem megtalálására azonban még csaknem harminc évet kellett várni.
A kínai Solnhofen
Az első tollas dinó kövületekre 1996-ban az észak-kínai Lianoning-ban bukkantak. A régió olyan gazdag kövületekben, hogy a földművesek ma már ugyanolyan bevételi forrásnak tekintik őket, mint a növénytermesztést.
Egykor roppant barátságtalan terület volt ez a lápos-dombos vidék, ezzel is magyarázható a nagy elhalálozási arány. Vulkánok eregették mérges gázaikat, amelyek megülve a völgyekbe tömegével irtották ki az ott élő állatfajokat. A tetemeket rendkívül finom vulkáni hamu fedte be (ennek köszönhetően elképesztő részletességben megőrződött az állatok teste), majd lassan elsüllyedtek az iszapba.
A vulkáni hamunak köszönhetően a kövületeken tisztán kivehető a mandzsúriai dinoszauruszok felépítése, és ami a szenzáció – tolluk! Eljött az ideje az eddigi tudományos tézisek felülvizsgálatának: nem minden dinoszaurusz halt ki 65 millió éve és tévedés őket evolúciós kudarcként értékelni, néhány fajuk tovább él a madarakban.
Eredeti leletek Budapesten 
A Természettudományi Múzeumban a szenzációs kínai leletek most eredetiben láthatók. Az avatatlan szemeknek első látásra nehezen értelmezhető kövületeket számos rajz, interaktív elem és információgazdag paraván segíti.
A tollas dinók mellett a múzeum új szárnya további meglepetésekkel is szolgál. Rögtön a főbejáratnál a fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza látható. A bálnát 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánon, a gigantikus csontváz súlya csaknem két tonna.
Ugyancsak lenyűgöző a korallzátony terem, ahol az üvegpadló alatt 60 centiméter „mélységben” az indopacifikus régió part menti sekélyvizeinek élővilága – káprázatos színű korallok, halak, csigák, kagylók, tengeri sünök és tengeri csillagok – kelnek életre a kékes „víz alatti” fényben.
A természetfotók szerelmesei sem szenvednek hiányt: a NaturArt madárfotói mellett Frans Lanting, a National Geographic fotósának egzotikus állatfotói is megtekinthetők. Az ősállatok iránt érdeklődök a dinók mellett most Nagy Szilvia viaszból készült ősállat-szobrait is körbejárhatják.
A kiállítások december 10-éig tekinthetők meg.
