Az ügy előzménye, hogy a GVH 2000. szeptember elsején a Magyar Autóklub (MAK) kérelmére versenyfelügyeleti eljárást indított a Mol Rt. ellen.
A GVH 2001. január 26-i határozatában megszüntette a Mol Rt.üzemanyagárainak vizsgálatára indult eljárást, miután az eljáró versenybírók nem állapították meg, hogy a cég visszaélt volna gazdasági erőfölényével.
A határozat ellen a MAK bírósághoz fordult. Az elsőfokúigazságszolgáltatási fórum, a Fővárosi Bíróság (FB) 2001. december 12-i határozatában hatályon kívül helyezte a GVH döntését és új eljárásra kötelezte a versenytanácsot. Az FB ítéletében teljes körű költségelemzést rendelt el, mivel úgy találta, hogy a GVH csak összehasonlító árak alapján vizsgálta a Mol árképzési gyakorlatát, és nem a ténylegesen felmerült költségeket vette figyelembe.
Az FB ítélete ellen a GVH és mint alperesi beavatkozó, a Mol Rt. az LB-hez fordult fellebbezéssel.
A jogerős ítélet kiemelte, hogy nem csak összehasonlító árak, hanem az árak költség alapú elemzése módszerével is vizsgálni kell, hogy az ár tisztességtelen árnak minősül-e.
A közlemény szerint hétfőn kézbesített határozatában a LB felhívja a figyelmet, hogy a “túlzottan magas és visszaélésszerű ár vizsgálatának és megállapításának lehetősége az összehasonlító vizsgálattal nem zárható ki, ha a vállalkozás által alkalmazott nagykereskedelmi ár a ténylegesen felmerült költségekkel szemben képzelt (imaginárius) ár”.
Az LB novemberi indoklása szerint a Mol a nagykereskedelem piacán mintegy 90 százalékos részesedéssel rendelkezik, emellett a nagykereskedelmi árba beleszámítja a mediterrán tengertől az ország közepéig tartó szállítás költségeit is, holott az olaj alapanyag 80 százalékát Oroszországból, 20 százalékát pedig belföldi kitermelőhelyről szerzi be.
Az LB akkor elutasította a Mol kiskereskedelmi áraira vonatkozó elemzési kérelmet, bár elismerte, hogy az olajtársaság a magyar kiskereskedelmi piacon 37 százalékos részesedéssel rendelkezik, ami háromszorosa az őt követő versenytársénak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
