Az egyiptomi OT Bagdadban és Közép-Irakban, az MTC Dél-Irakban, míg a National Mobile Telecommunications, másik nevén a Wataniya Telecom Észak-Irakban építheti ki hálózatát. Mindegyik konzorciumnak vannak iraki és más arab országokbeli résztvevői is. A közép-iraki konzorciumnak palesztin tulajdonosi érdekeltsége is van.
A tender nyerteseinek megnevezésével több hónapos találgatás végére került pont. Sokáig nem volt tiszta, hogy Irak a GSM (Global System for Mobile Communications), vagy pedig az amerikai CDMA mobil távközlési technológia mellett teszi-e le a voksot. A GSM technológia átvétele mellett szólt, hogy a környező országok is azt vezették be, így az amerikai technológia bevezetése komoly hátrányokkal járt volna az felhasználók számára.
Az amerikai cégek, sőt még szenátorok is mindent bevetettek annak érdekében, hogy nemzeti érdekekre, amerikai munkahelyek megőrzésére és az amerikai cégek nyereségének biztosítására hivatkozva elérjék a CDMA technológia bevezetését Irakban. A licencek odaítélését a háború utáni Irak legjövedelmezőbb üzleteinek tekinti a nemzetközi közvélemény, már csak azért is, mert a mobiltelefonok Szaddam Husszein uralma alatt be voltak tiltva, így az ország szűz piacot képvisel.
A bahreini Batelco már közvetlenül a háború befejezését követően megkezdte egy GSM hálózat telepítését, a koalíciós hatóság azonban betiltotta tevékenységét, és kivonulásra utasította a céget. Egy rövid ideig egy kuvaiti szolgáltató hálózata is elérhető volt Bagdadban.
Az amerikai hadsereg és a segélyszervezetek a csődbe jutott WorldCom Inc által telepített, és annak utódja, az MCI által üzemeltetett amerikai technológiát alkalmazó mobiltelefon rendszert használják, ebből azonban az irakiak ki vannak zárva.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
