A nehéz gazdasági helyzetben a legtöbb európai vállalat igyekszik kihasználni a nemzetközivé váló munkaerőpiac adta lehetőségeket és magához vonzani a külföldi tehetséges és jól teljesítő szakembereket. A
túlélésért folytatott harcban a németek óriási hátránnyal indulnak: a külföldiek 40 százaléka el sem tudja képzelni, hogy Németországban dolgozzon.
A világ számos országában működő HR Gradens humán marketing tanácsadó felméréséből kiderült, hogy jóformán csak a nagy német autógyártók vonzzák a nemzetközi munkaerőt. A német ellenzék külön intézkedési csomagot javasol a helyzet megoldására.
Időben kell népszerűsíteni
Mivel a legkevésbé vonzónak azok találták a német vállalatokat, akik még sosem jártak az országban, a HR Gardens munkatársai szerint a kialakult helyzetben az a legjobb megoldás, ha a cégek még korán megismertetik Németországot a külföldiekkel. Ezt szakmai gyakorlatok és a diplomaíráshoz nyújtott segítség felajánlásával tehetik meg. A népszerűség növelésében az is nagy szerepet játszhat, ha nemcsak a felsővezetővel, hanem családjával is törődnek. Ha a családtagok rokonszenvét sikerült elnyerni, az már félsiker.
A külföldi felsővezetők véleménye röviden összefoglalható Németországról: az ételnek furcsa íze van, az idő mindig rossz, az emberek pedig zárkózottak és mindig komolyak. A német vállalatokra nézve ez az utóbbi kifogás végzetes. A topfők végső döntését ugyanis ez a tényező befolyásolja a leginkább: a Nokia például elöl szerepel a preferált nemzetközi vállalatok rangsorában, annak ellenére, hogy Finnországban a természeti adottságok jóval mostohábbak, mint Németországban, és a finn konyha sem valami híres.
A megkérdezett 150 fiatal diplomás közül minden tizedik szűk látókörűnek ítélte meg a német vállalatok alkalmazottait, akik csak a saját részlegükben tudnak gondolkodni, és munkájukkal a bürokrácia fenntartását szolgálják. A felmérésben résztvevők 15 százaléka szerint ezenkívül a német szervezetek rugalmatlanok, továbbá hiányosságok tapasztalhatók a toborzási és kiválasztási eljárások során.
A legnagyobb ellenérzést azok mutatják, akik még sohasem jártak Németországban. Számukra az ottani vállalati légkör ugyanolyan hideg és elviselhetetlen, mint a német klíma.
Kizárólag „rokonok” bírják ki?
Nem meglepő, hogy Németországban leginkább a hasonló mentalitású népek fiai dolgoznának. A fiatal svájci, osztrák és holland tehetségek szívesen élnének akár Bajorországban is. A franciák, biritek és amerikaiak ezzel szemben már kerülik az országot, amikor nemzetközi karrierjüket tervezgetik.
A „rokonok” is csak néhány vállalathoz jönnének. A DaimlerChrysler, a BMW és a Porsche mellet csupán a Siemens vonzza a külföldieket Németországba. A többi, egész világon ismert vállalat, mint például az SAP vagy a Bertelsmann még egy pontot sem kapott senkitől a válaszadók közül.
Az eredmény azért is meglepő, mert szakmai szempontból mindenképp nagy kihívás Németország meghódítása, hiszen Európa legnagyobb piacáról van szó. Talán éppen ezért leginkább a marketing-szakemberek számára vonzó az ország.
A munkaadókra is ráfér
A Roland Koch által benyújtott törvénytervezet nem csak a külföld topfők vonzására szolgál. A német vállalatvezetők ilyen irányú hajlandóságát is igyekszik növelni, mert eddig ők sem szívesen alkalmaztak tehetségeket más országból. Ez nem is csoda, hiszen a mostani munkajogi szabályozás szerint a külföldi munkavállalónak fizetett nettó bérnek megfelelő összeget kellett még a vállalatnak adó és egyéb járulékokra fordítania. Kétszázerezer eurójába kerül tehát jelenleg egy vállalatnak például egy francia felsővezető, aki 100 ezer eurót vihet haza. Ugyanez a szám Svájc egyes kantonjaiban jóval alacsonyabb, összesen 130 ezer euró.
A német kereszténydemokrata párt (CDU) tagja, Roland Koch, aki egyben Hessen miniszterelnöke, külön kedvezménycsomagot állított össze a külföldi topmenedzserek kedvéért. A törvénytervezetet múlt pénteken nyújtotta be a német parlament elé, legfőbb eleme az átalányadó. Azoktól a felsővezetőktől, akiknek 77 ezer eurónál magasabb az éves bruttó keresete, csak a fizetésük 35 százalékát vonnák el adóként, ami egyfajta átalányadóként szolgálna.
A kedvezmény nem örökre szólna, csak azok a felsővezetők kapnák meg, akik 2007. január 1-jéig hajlandóak lennének Németországba költözni. Ők is csak az első három évben vehetnék igénybe.
Koch törvénytervezetében Nagy-Britanniát és Hollandiát említi követendő példaként, ahol már régóta nyújtanak kedvezményeket a külföldi munkavállalóknak. A többi nagy német párt azonban diszkriminációt emleget a törvénytervezet kapcsán. Szerintük igazságtalan és ezért feszültségeket kelthet, hogy csak a külföldi felsővezetők vehetnék igénybe az átalányadót, a németek pedig nem.
