Hozzátette, hogy a magyar SOLVIT-rendszer felállításához nem kell új intézményrendszert létrehozni. A tervek szerint a magyar SOLVIT központja a Külügyminisztérium Integrációs és Külgazdasági Államtitkárságán működik két-három munkatárssal és a rendszerhez különböző, már meglévő intézményektől egy-egy kapcsolattartó személy tartozik majd. A kapcsolattartó intézményeket 2004 februárjáig határozzák meg.
Iván Gábor utalt arra, hogy az Európai Unióban a SOLVIT-rendszer – bár nem kötelező – minden tagországban működik. A tapasztalatok szerint a SOLVIT-hoz fordulók ügyeinek 84 százalékát eredményesen lezárták.
A SOLVIT-központhoz azok az állampolgárok tehetnek bejelentést, akik úgy érzik, hogy egy másik uniós tagállamban jogtalanul, nem az EU belső piaci szabályaival összhangban jártak el velük szemben.
A bejelentést továbbítják az érintett ország SOLVIT-központjába, ahol eldöntik, hogy hatáskörükbe tartozik-e a bejelentés, történt-e a belső piacszabályozásból adódó jogsértés és ha igen, kérik a jogsértő hatóságot, hogy orvosolja az ügyet.
A SOLVIT-központ ajánlását a panaszos nem köteles elfogadni, ügyével bírósághoz is fordulhat. A SOLVIT-rendszer számítógépes adatbázist működtet és a panaszos saját számítógépes jelszavával nyomon tudja követni ügyének intézését.
