A bizottság a gépkocsik egységes belső piacának megteremtése érdekében néhány hónapja jelentős reformokat határozott el, ezek azonban csak a következő két év alatt fokozatosan lépnek életbe és fejtik ki a versenyt elősegítő hatásukat. A reform legfőbb vonásai, hogy az új gépkocsik forgalmazását és karbantartását lényegesen függetleníti a gyártóktól. A gyártók 2005-től már nem írhatják elő szerződésileg a terjesztőknek, hogy hol forgalmazhatják modelljeiket, azt sem, hogy csak kizárólag az ő márkáikat kínálhatják szalonjaikban és arra sem kötelezhetik őket, hogy saját maguk gondoskodjanak a szakszervizelésről is. A bizottság azt reméli a liberalizálástól, hogy az olcsóbb áron dolgozó forgalmazók majd benyomulnak más térségekbe, sőt más tagországokba is és leszorítják az ottani magasabb árakat, továbbá, ha egyetlen fedél alatt többfajta gyártmány modelljeit és árait hasonlíthatják össze a
fogyasztók, ez is árleszorító hatással jár majd.
Az idei jelentés 18 európai és 8 japán gépkocsigyártó 91
modelljének 2003. május 1-én érvényes kiskereskedelmi ajánlott fogyasztói árait gyűjtötte össze és az adózott illetve adótartalom nélküli árait hasonlította össze. Ebből kiderült, hogy a reform meghirdetése óta valamelyest csökkent a tagállami piacok közti árrés, amely tavaly átlagosan 10,6 százalék volt, idén pedig 8,6. Az átlagon belül viszont kirívó különbségek maradtak. Az euróövezet országaiban a francia PSA csoport és a német Volkswagen csoport alkalmazta modelljeire a tagállamonként legnagyobb árkülönbségeket.
A tagállamonkénti összehasonlítás azt mutatja, hogy általánosságban a gyártók Görögországban, Dániában és Hollandiában adták legolcsóbban típusaikat, míg a német és az osztrák fogyasztókkal fizettetik meg legdrágábban a kocsikat. Tavaly még Anglia volt a legdrágább, de az euró felértékelődésével a fonthoz képest idén megváltozott a helyzet. Ha az összehasonlítás kilép az euróövezetből, Dániában a legolcsóbbak a kocsik, átlagban 7 százalékkal alulmúlják még a görög árakat is.
