Az utóbbi időben az unió rigorózus versenyügyi ellenőrei tartják rettegésben Amerikát, vagy legalábbis néhány olyan nagy amerikai filmgyártót, mint a Warner Bros, a Universal, a Paramount, a Walt Disney, a Twentieth Century Fox, az MGM vagy éppen a Sony filmes részlege, a Columbia Tristar.
Az unió versenyügyekben illetékes hatósága, amely eddig fúziós ügyekben hozott döntései miatt vívta ki jó néhány óriáscég ellenszenvét a tengerentúlon és Európában, most azt veti a felsorolt társaságok szemére, hogy azok mesterségesen magasan tartották a filmek után járó díjakat az európai cégekkel kötött szerződéseikkel.
A Financial Times ezzel foglalkozó írása szerint nem kizárt, hogy a bizottsági ellenőrzés az említett szerződések felülvizsgálatára kényszeríti majd a hollywoodi stúdiókat, Mario Monti versenyügyi biztos szerint ugyanis a kifogásolt, az árakat rögzítő cikkelyek korlátozzák a versenyt és akadályozzák új szereplők megjelenését az európai fizetős televíziók piacán.
A stúdiók természetesen nem értenek egyet az európai versenyügyi bizottság hivatalosan még nem közölt, ám Monti szavai szerint hamarosan közlésre kész megállapításaival. Állításuk szerint azok teljesen elfogadhatóak egy olyan kevéssé nyereséges piacon, ahol jelentősnek mondható a verseny.
A viták középpontjában az úgynevezett általános legnagyobb kedvezmény (most favoured nation clause) áll, amely minimumárakat határoz meg az európai cégekkel kötött szerződésekben. A cikkelyt egyébként éppen azok az amerikai kongresszus által meghatározott alapelvek szerint modellezték a stúdiók, amelyeket az USA is alkalmaz kereskedelmi partnereivel szemben. Noha az említett kikötéseket ritkán alkalmazzák a „filmes valóságban”, Hollywood úgy tekint rájuk, mint a cégekkel folytatott tárgyalások egyik fontos eszközére.
A filmstúdiók azt is kifogásolják, hogy a bizottság nem fordult a cégekhez és nem kérte azokat a szerződések kifogásolt részeinek felülvizsgálatára.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
