Még az ügyvezető sem mehet be bárhova a Dataplex szerverhotel területén: a különböző felhasználók által bérelt, s ennek megfelelően részekre osztott épületben nincs mindenhová belépőkártyája. Felsmann Balázs szerint az ő kitiltása szimbolizálja az általuk garantált biztonságot.
A szerverpark tavaly februárban került a Béres Befektetési Rt. tulajdonába. Eredetileg a Merrill Lynch és a Chase Manhattan által birtokolt CityReach nemzetközi csoport alakította ki 8 létesítményből álló európai hálózatának egyetlen közép- és kelet-európai tagjaként. A pénzügyi befektetők az internetes boom idején fogtak a felépítésbe azzal a céllal, hogy a londoni központú hálózat infrastruktúráját először nagy nemzetközi internet-szolgáltatóknak adják bérbe. 
Az így elért 15-20 százalékos feltöltöttség már elegendő cash-flow-t produkált volna az induláskor, egyúttal referenciaként szolgálhatott volna további bérlők megnyeréséhez. Már majdnem kész volt a legkorszerűbb közép-európai infokommunikációs infrastruktúra-szolgáltató központ, amikor összeomlott az elektronikus iparágban tevékenykedő cégeket jegyző Nasdaq, s a pénzügyi befektetők menekülni kezdtek az ágazatból. Az európai szerverparktól, s annak magyar tagjától, a CityReach Kft.-től is meg akartak szabadulni tulajdonosai.
Mi a szerverhotel?
A szerverhotel az informatikai outsourcing egyik formája, amikor a szolgáltató megfelelően biztonságos elhelyezést kínál adatközpontok számára. Biztosítja a szélessávú adattovábbítást, a folyamatos energiaellátást, a fizikai biztonságot, az optimális klímát és adott esetben a berendezéseket nem károsító tűzoltást. A felhasználó tetszés szerinti területet bérelhet szervere(i) számára: mérettől függően elhelyezheti szekrényben, ráccsal határolt helyen vagy külön helyiségben, de lehetősége van meghatározott kapacitású tárolóhely bérlésére is.
Az elsősorban gyógyszeripari befektetéseiről – mindenekelőtt a Béres cseppről – ismert Béres-csoport annak a véletlennek köszönhetően értesült az értékesítésről, hogy a szerverhotel székhelye éppen az ő raktárukban volt. “Folyamatosan keressük a jó befektetéseket, így megvizsgáltuk ezt is – mondja Felsmann Balázs, aki a Béres Rt. befektetési és pénzügyi igazgatói posztját is betölti -, “S úgy gondoltuk, az eredeti stratégiát módosítva van fantázia a szerverhotelben, amely hosszas tárgyalások után eszközkivásárlással lett a miénk.” A jelenleg 100 millió forint jegyzett tőkéjű Dataplex 80 százalékban a Béres Befektetési Rt., 20 százalékban pedig ezen rt. egyik tulajdonosának kezében van.
A stratégiát abból kiindulva módosították, hogy a Dataplex már nem nemzetközi, hanem magyar vállalkozás. Nem attól várták tehát a sikert, hogy mondjuk az AOL területet bérel az egész európai hálózatnál és így náluk is, hanem hazai bérlőket kerestek. Ennek megfelelően csökkentették az árakat (a CityReach a londoni árlistát használta nálunk is).
Az eredeti koncepcióból megtartották viszont a függetlenséget. Ennek megfelelően 9 távközlési szolgáltató vitte be hozzájuk a gerincvezetékét: a bérlők az “utolsó kilométer” költsége nélkül választhatnak közülük. Hasonlóan kiegyensúlyozott partneri kapcsolatra törekszenek a rendszerintegrátorokkal és a tanácsadókkal is: egyiküknek sincs elsőbbsége. Ezen túlmenően igyekeznek hozzáadott értéket nyújtani a betelepülőknek, ilyen például, hogy mérnökeik igény esetén üzemeltetési szolgáltatásokat is elvégeznek. Az ő malmukra hajtja a vizet, hogy megnőtt az úgynevezett üzletmenet-folytonossági szolgáltatás iránti igény, vagyis a cégek a már meglévő informatikai központjuk mellé egy tartalék központot is felállítanak, vészhelyzet esetére.
Türelmesen várakoznak
Az új stratégia bevált: míg az induláskor egyetlen bérlőjük volt az összesen 8800 négyzetméternyi területen, egyéves működés után 15 százalékos feltöltöttséget értek el, vagyis annyit, amennyit az eredeti befektetők is szerettek volna. Bérlőik főként távközlési és pénzügyi társaságok. 
A nagyításhoz kattintson a képre!
Bár a gyógyszeripari főtevékenységet végző Béres-csoport az informatikában pénzügyi befektetőnek tekinthető, Felsmann Balázs tiltakozik ez ellen a meghatározás ellen. Mint mondja, a pénzügyi befektető rövid távú sikerre tör, ők pedig tudnak várni, számukra az a lényeg, hogy jó irányba változzanak a folyamatok. Ők is végeznek pénzügyi elemzéseket, kiszámolják a hozzáadott értéket, de nem az eladás, hanem a működtetés révén szeretnének hasznot elérni. Egy éves működés után 15 százalékos feltöltöttséget értek el.
