A német Der Spiegel szerint súlyos harcok zajlanak jelenleg is Bagdadtól mintegy 80 kilométerre. Szaddám elitegységeivel küzdenek azok az amerikai csapatok, amelyeknek az utánpótlási vonala rendkívül hosszú (több száz kilométer, Kuvaittól).
Az amerikaiak állítólag saját helyzetüket nehezítették meg, amikor nem gondoskodtak az utánpótlási vonalak megfelelő biztosításáról. Ez azt jelenti, hogy számos várost ostrom nélkül hagytak el, lehetőséget adva az iraki védekező hadseregnek, hogy újra és újra összpontosíthassa az erejét. A hosszú hadtáp-vonalak pedig könnyen támadhatók gerillamódszerekkel, amire egyre több a példa.
Franks abban tévedett a német elemzők szerint, hogy túl gyorsan akart Bagdadig jutni. Ebben nyilvánvalóan a politikusok is szerepet játszhattak, akik egyértelmű nemzetközi támogatás híján minél sebesebb előrehaladásra bíztatták a szövetséges angolszász csapatok főparancsnokát.
A Spiegel a virginiai Lexington Intézet szakértőjét, Loren Thompsont idézi, aki szerint túl kevés a szövetséges angolszász alakulatok létszáma ahhoz, hogy minden utánpótlási vonalat biztosítsanak, s ugyanakkor szárazföldi csatákba bonyolódjanak. A világtörténelemben kevés szárazföldi támadást intéztek ennyire alacsony létszámú sereggel, a védők számarányához viszonyítva – véli Thompson.
Jelenleg például az amerikaiak 15 ezer emberrel, mindössze két hadosztállyal támadnak 12 iraki hasonló egységet. A légierő természetesen az amerikaiak javára szól, ám kérdés, hogy a repülőgépek és helikopterek eldönthetik-e a szárazföldi csatát.
Ugyanakkor az 1991-es Öböl-háború veterán tábornokai máris felszólították a döntéshozókat arra, hogy további csapatokat vezényeljenek Irakba, az ott harcolók segítésére, az utánpótlási vonalak biztosítására.
