 |
Rozénk, mint a jó rozék általában, kellemes, 6,5 gramm/literes savakkal rendelkező, enyhe édes felhanggal kísért bor, mely jóllehet száraz, ám kábé 4 grammnyi cukrával a félszáraz határán mozog, ami kellemes kerekséget kölcsönöz neki. Kellemesség, ez a rozé lényege, a mélység hiánya, talán ezért is oly’ népszerű mai napság. Mert nálunk is hódít az utóbbi bő fél évtizedben, alkalmas az érkező vendégek fogadására, meleg nyári napokon könnyed felfrissülésre és egy ételsorban szinte bárhova, afféle jolly joker ő. Hangsúllyal javasolható azért felvágottak, tartalmas levesek, fehér húsok, szárnyas sültek, hal és kagyló, sőt édes sajt mellé.
A rozé amúgy valahogy úgy készül, hogy a szép savakra szüretelt kékszőlőt úgy dolgozzák fel, mintha reduktív fehér lenne, azaz vagy egyáltalán nem, vagy csak pár óráig áztatják a héjon, nem napokig, mint a vörösbort, így nyerve a jellegzetes halvány rózsaszínű anyagot. A rozét, mint ezt is itten, sokszor megküldik egy kis szénsavval, frissességét-légiességét fokozandó. Valamennyire a kékszőlő karakterének emléke is belekerül a borba, más mondjuk egy merlot-rozé, mint egy cabernet sauvignon, mint szóban forgó borunk. Megjegyzendő, hogy van olyan ország, ahol a fehér- és kékszőlő közös feldolgozása is engedélyezett a rozékészítésben, de azt, hogy fehér- és vörösbort házasítsunk e célból, talán sehol sem engedik, aki ilyet tesz, az felkoncoltatik.
A jellegzetes jó külsejű, konzervatív Csathó Pál-címke a Vincze-pince megújuló szortimentjébe illeszti a bort, mely a fehérek és a rozé mellett főképp egri vörösökből áll, például egy meghökkentő szépségű barrikolt kékfrankosból, vagy az ismert, bordeaux-i győztes 2000. évjáratú cabernet franc-ból. Jó ivású, egries-burgundias, harmonikus borok ők mind, a cabernet franc-t leszámítva csupa hallatlan jó minőség/ár arányú ital, melyek átlagára 1500 forint körül mozog, e héten felmutatott rozénk például 530 forint plusz áfával vág neki a világnak.
