Az LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton cég eladja mindeddig megtartott 27,5 százalékos részesedését a Phillips de Pury & Luxembourg aukciósházban. A hír valójában egy sokmillió dolláros kudarcról szól. A történet azzal kezdődött, hogy Simon de Pury és Daniella Luxembourg úgy érezte, ideje valódi versenytársként belépni arra a piacra, amelyet évszázadok óta két patinás cég tart a kezében: ez a szegmens pedig az exkluzív műkincsek világpiaca lett volna.
A globális versenyben a Sotheby’s és a Christie’s régóta leosztotta a kártyákat: nem véletlen, hogy a két társaság ellen korábban versenyhatósági eljárások indultak. Ezek különösen az előbbit sújtották: fő tulajdonosa büntetőügybe is keveredett az árfixálási botrány következtében. (A Christie’s-zel együtt limitálták a tárgyak beadóinak fizethető jutalékot, így visszaéltek piaci erőfölényükkel. A Christie’s azért úszta meg, mert adatokat szolgáltatott a Sotheby’sről, de azért ez a cég sem az erkölcs bajnokaként került ki a botrányból.)
De Pury és Luxembourg ezért határozta el, hogy egyrészt kilépve a Sotheby’s kötelékéből, másrészt egyesülve az LMVH által felvásárolt 203 éves Phillips aukciósházzal, igazi konkurenciaharcba kezd a két nagy műkereskedelmi mamuttal.
Arnault álma
A Phillips és a De Pury & Luxembourg 2001-ben egyesült, és ezzel teljesülni látszott az LMVH mindenható ura, Bernard Arnault álma: a divat, a parfümök és a méregdrága italok után a műkereskedelmi piacra is szemet vetett, s itt jó esélyeket látott a terjeszkedésre. Arnault ambícióit buzgón táplálta az egyesített Phillips két társ-vezérigazgatója, így sikerült nekik az, ami nem sok földi halandónak: pénzt szedtek ki az LMVH első emberéből. A The New York Times szerint dollártízmilliókról vagy akár százmilliókról van szó, ennyit fektetett be az LMVH a Phillips, de Pury & Luxembourg-ba.
Ám Arnault álmai hamarosan szertefoszlottak: kiderült, hogy a Sotheby’s és a Christie’s pozíciói megrendültek ugyan, de nem omlottak le. A tárgyak beadói ugyanis inkább viszik olyan árverezőkhöz műkincseiket, akik esetleg egyeztetnek egymással, mint olyanokhoz, akik képtelenek eladni a tételeket…
Eladói piac
Tudni érdemes, hogy az exkluzív tárgyak műkereskedelme nem szokványos, vevői piac, ahol a fogyasztó válogathat a sokféle, hasonló termék közül, hanem úgynevezett eladói piac, ahol a műtárgyak tulajdonosai diktálhatnak.
A de Puryékkel feljavított (vagy lerontott?) Phillips ugyanis képtelen volt valódi versenyt támasztani a Sotheby’snek és a Christie’snek: különösen az utolsó impresszionista és modern árverésük ütött ki balul. Mindössze 7 millió dolláros forgalmat értek el, ami éppen egyhetede volt az előzetes becsértéknek. Közben persze gáláns ajánlatokkal igyekeztek meggyőzni a tárgyak beadóit, vagyis hatalmas pénzeket ígértek a tulajdonosoknak, attól függetlenül, hogy mennyit fizetnek képeikért a vevők – írja a The New York Times.
Mindez majdnem teljesen ellehetetlenítette a cég helyzetét. Ezért 2002-ben az LMVH már megszabadult tulajdonrészének nagyobbik hányadától, csak 27,5 százalékot tartott meg a Phillipsben. A többit eladta Simon de Purynek és Daniella Luxembourgnak. Ezt a maradékot vásárolta meg most januárban a két társ-vezérigazgató, immár kizárólag ők irányíthatják a megroggyant aukciósházat. Egyes hírek szerint az árverező cég megszüntetése is szóba került, de a The New York Times azt írja, hogy de Pury és Luxembourg nem zár be, csak a korábbiaknál visszafogottabb célokat követve, más piaci szegmensekre fognak koncentrálni.
Elbocsátások és visszavonulás a legfontosabb részpiacról
Magyarán ez azt jelenti, hogy a Phillips kisebb méretű céggé alakul át: első lépésként 135 alkalmazottat bocsátottak el, főleg az adminisztrációban dolgozókat. A New York-i és a londoni részlegekből kirúgott alkalmazottakat persze ez nem vigasztalja, de a megmaradt dolgozók sem lehetnek biztosak a jövőjükben: a Phillips hamarosan kiköltözik drága angliai és amerikai főhadiszállásairól, s olcsóbb bérleti díjú helyekre települ át.
A költségcsökkentés révén remélik a cég vezetői-tulajdonosai, hogy megmaradhatnak a piacon. De Puryék nyilatkozatai szerint 80-90 alkalmazottjukat meg tudják tartani. Lemondanak arról is, hogy a legkedveltebb, legnyereségesebb műkereskedelmi kategóriában, az impresszionista és a modern festők képeiből rendezzenek rendszeres aukciókat, de időnként csinálnak majd magánárveréseket.
Ugyanakkor a továbbiakban is tartanak majd aukciókat amerikai festők műveiből, továbbá fényképekből, órákból és kortárs művészek alkotásaiból.
