 |
Az ürügyet most is a borász – Vincze Béla – születésnapja szolgáltatta, ahogy előzőleg Tiffán Ede esetében, akit Vincze példaképének nevezett ezen az estén. Itt debütált a remek, édes Lady Rozétől a még fortyogásban lévő bíboraszúig terjedő szortiment új arculata, melyet a magyar konzervatív borcímke-világot uraló Csathó Pál grafikus komponált elegánsra.
Ennek a sorozatnak a leghíresebb darabját ajánljuk a Figyelőt olvasók figyelmébe, a 2000. évi Cabernet franc-t, amely látványos diadalok sorát érte el. Először elnyerte a XXVII. Országos borverseny Champion díját, másodszor aranyérmet nyert az április végén megrendezett bordeaux-i borversenyen, 7800 minta között, ami azért nem semmi (Vincze egyébként nem először sikeres Bordeaux-ban: ’97-ben a ’94-es cabernet franc-verziója kapott aranyat). Mik lehetnek egy egri cabernet franc ama szépségei, amelyek még a zord bordói ítészeket is meghatják, kik pedig gyerekkoruk óta cabernet franc-ban tocsognak?
Szóban forgó borunk szinte feketébe hajló rubin színt mutat, illatában gyümölcsösség, teste telt (33 gramm/literes cukormentes extrakt dús keblei hullámzanak a bársony bordója mögött). Tanninjai még kicsit hangsúlyosabbnak tűnnek a kelleténél, jelezve mintegy a jelentős potenciált, a hosszas érlelés szükségességét, ami szépségeit még tökéletesebb egységgé fogja csiszolni. A bor szépen lekerekített savszerkezetre támaszkodik, íze száraz, szájban a bor gyümölcsös áfonyás-paprikás-szedres impressziókat kelt. Jó ivású ital, mint a simogató, kedves, sokszor érintésnyi édességet tartalmazó Vincze-borok általában: kerek és bársonyos, ugyankkor roppant koncentrált, hosszú utóízében némi animalitást és az elegáns barrik emléknyomát érezhetni. Az említett kulináris kamarakoncerten a Fortuna szakácsai szarvasgombás lencsepudinggal kísért őzgerincet adtak fel mellé (innen üzenem: a lencsepudingot többen visszaküldték; mutatni kéne talán valami mást), de bátran ajánlható bélszínhez és egyéb vadakhoz, tehát mindenképpen nobilis néhai állatokhoz, maga is nobilis bor lévén.
