“Földi területen”, közgazdászként dolgozott a nyolcvanas években Antal Erzsébet a Malévnál, mégis letette a légiutas-kísérő vizsgát. “Ez nem kis ellenállásba ütközött a szervezetben, de őt zavarta, hogy a légiutas-kísérő osztályon dolgozva nem próbálta ki, amivel a kollégái foglalkoznak. Több száz órát repült a napi földi munkája után, sokszor esténként és hétvégenként” – meséli Nagy Bálint, a Matáv kommunikációs igazgatója, aki ekkoriban szintén a Malévnál dolgozott.
Antal Erzsébet rögtön a közgazdasági egyetem elvégzése után, 1984-ben a Malévhez került. Az egyetem alatt nem volt határozott terve a jövőre, mindenesetre szolgáltatás jellegű területre akart kerülni. “Akkor alakítottak ki egy szervezési osztályt, én pedig szervező szakon végeztem. A néptánccsoporttal éppen Algériába utaztunk, mikor a reptéren kitöltöttem a jelentkezésemet” – meséli elhelyezkedése körülményeit. 
Utaskísérés és jegyeladás
A szervezési osztályról aztán átment a légiutas-kísérőkhöz, ő alkotta meg az első kézikönyvet az e munkakörben dolgozók számára. Eközben minden lehetséges tanfolyamot elvégzett, így a jegyeladók munkáját éppúgy megismerte, mint a repülőgép előkészítését koordináló rámpatisztekét.
A repülőgépen szabadidejében végzett kiszolgálást szórakozásnak tekintette. “A repülésnél nyíltabbá válnak az emberek, számos jó beszélgetésre emlékszem vissza az utasokkal és a személyzettel is” – meséli.
A légiutas-kísérő osztály után a vállalkozási osztály vezetője lett, majd egyéves ösztöndíjjal Ausztráliában tanult. Hazatérve a pénzügyi központ élére nevezték ki, itt a kiemelt feladat a flottacseréhez szükséges finanszírozás megszervezése és egy erős treasury tevékenység kiépítése volt.
Mélyvízi lubickolások
A cég 1993-ban két távoli célpontok elérésére alkalmas repülőgépet szerzett be, a finanszírozás egy offshore cégen keresztül történt. A számviteli törvény szerint ugyanis a repülőgépek vásárlásánál a devizában fennálló kötelezettséget minden év végén az árfolyamváltozás szerint át kellett értékelni, míg a repülőgépet nem lehetett felértékelni. Ez a gyengülő forint mellett rövid távon a cég gyors tőkevesztésével járt volna.
A megoldás az volt, hogy a repülőgépekkel együtt a hitelt is átszervezték egy olyan céghez, amely a könyveit dollárban vezeti, ezért a Malév a Kajmán-szigeteken létesített leányvállalatot. “Legális, nyugaton bevett megoldás volt, bár akkoriban Magyarországon, ráadásul egy állami cégnél meglehetősen szokatlannak számított. Több kört kellett futni a minisztériumoknál és a szakhatóságoknál, mire rábólintottak” – utal a fogadtatás nehézségeire Antal Erzsébet.
Racionalizálták a cég cash management folyamatait is. A közel 40 országban lévő pénzforgalmat optimalizálták, hogy a lehető legnagyobb pénzegyenleg álljon rendelkezésre, minimálisra szorítva le ezzel a kamatköltségeket.
Munkastílusát jól jellemzi, hogy amikor 1997-ben az adótörvények változása miatt év végéig meg kellett változtatni a Boeing 767-es finanszírozását, de az amerikai jogászok nem csipkedték magukat, karácsony előtt két nappal a Malév jogászával együtt repülőre ültek és kiutaztak New Yorkba egy szál retiküllel. Egész éjjel és másnap tárgyaltak, december 24-én délelőtt érkeztek vissza Budapestre. A két ünnep közt aztán megismételték a “turnét”.
Tervek, projektek, utazások
A Malév vezérigazgatójaként Antal Erzsébet kollégáival közösen programot dolgozott ki a légitársaság teljes átalakítására, melyet a tulajdonos és a szakszervezetek is elfogadtak. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen a repülésben dolgozók legendásan jó érdekérvényesítők. “A magyar légi közlekedés olyan, mint a futball: mindenkinek van róla elképzelése, hogyan kell csinálni” – jegyzi meg.
Antal Erzsébet
1984-ben diplomázott a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem szervező szakirányán. A Malévnál helyezkedett el, először a szervezési, majd a légiutas-kísérő osztályon, azután a vállalkozási osztály vezetőjeként dolgozott. 1988-ban doktorált szervezeti kultúrából, 1992-ben egy évig Ausztráliában, azután Angliában tanult ösztöndíjjal, majd a pénzügyi központ vezetője lett, 2000-ben a légitársaság vezérigazgatójává nevezték ki. 2002-től a Tesco Global Rt. pénzügyi igazgatója. Angolul beszél, hobbija a tereplovaglás és az utazás.
Ami a szabadidőt illeti: a néptáncot már abbahagyta, mostanában a tereplovaglás iránt lelkesedik. Másik nagy szenvedélye az utazás, Alaszkától Tibetig szinte mindenhova eljutott már. Amikor 2001 nyarán távozott a Malévtól, elhelyezkedés helyett világkörüli útra indult egy hátizsákkal. Két hónap alatt egyedül bejárta Burmát, Laoszt, Ausztrálián keresztül Polinéziát, a Húsvét-szigeteket majd Brazíliát. Két hét itthonlét után kiruccant Texas és Új-Mexikó nemzeti parkjaiba.
November végén tért végleg haza, ekkor üzenetrögzítőjén már több állásajánlat várta. “Két út közül választhattam: közepes cég első számú vezetője vagy nagyvállalat pénzügyi vezetője akarok-e lenni. A Tescónál jól érzem magam, hiszen a tulajdonos tudja, mik a célkitűzései és mit akar a piacon elérni. A cég növekedési üteme kimagasló. Mindemellett a vásárlók érdekeit tartjuk a legfontosabbnak és ez minden dolgozó számára világos. Ilyen környezetben lehet a munkára összpontosítani” – kommentálja új pozícióját a Tesco pénzügyi igazgatójaként. Feladata a gyorsan fejlődő cég folyamatainak új struktúrába rendezése, a pénzügyi kontroll erősítése lesz.
S hogy számíthatunk-e rá ismét a “fedélzeten”? “Egy jó vezetőnek tudnia kell, mi zajlik a frontvonalon. Szeretném kipróbálni az áruházi munkát, tervezem, hogy a karácsonyi csúcsforgalomban kicsit besegítek a pénztárosoknak” – árulja el.
