Mostantól nagyajából április 21-ig tart majd a vita, hogy a jövedelmek megduplázása reális cél-e. Első nekifutásra évente csaknem 15 százalékkal kell növekedniük a béreknek, hogy öt év alatt – 2002-től 2006-ig elérjék az Orbán Viktor által megjósolt szintet. Mivel kell ilyen esetben számolni? Kivel? Nyugdíjas és bankár egyaránt? Tisztviselői kar és képviselő?
Többet ér a magyar munka?
Az elmúlt fél évben minden alkalmat megragadott Békesi László, hogy felhívja a figyelmet arra: a bér és a teljesítmény közötti kapcsolat ha megszakad, akkor az azt jelenti, hogy felmondja az ország a klasszikus piaci törvényeket. Mondta-e a miniszterelnök a Vigadóban, hogy kétszer értékesebb munkát végez majd mindenki Magyarországon? Mintha utalt volna rá. Rakéta lettünk, az ország kilőve, kering a Föld körüli pályán, az indulás nehéz volt, de utána nem kell energia ahhoz, hogy pályán maradjunk. A példa szemléletes. Arra utal, hogy légritka térben, ahol köbkilóméterenként néhány molekula zavarja csak a repülést milyen végtelenül lehet szárnyalni.
Karikás szemek
És segít megérteni, hogy Magyarország lentről indult, alacsony szinten voltunk, amikor a Fidesz kormány átvette az ország irányítását. A nagy növekedési sebesség, amellyel rendszerint megelőztük az Uniót azonban éppen ezért aligha lesz tartható. Az kellene ugyanis hozzá, hogy a hazai termékek iránt ilyen mértékben nőjön a kereslet. Feltéve, hogy abból származik a jövedelem jelentős része, hogy valakik valami értékeset csinálnak.
De nem audit, ötször annyit, de nem Danont, de nem Samsungot, de nem opelt, de nem IBM-et, de nem Ikaruszt, de nem bútort, de nem bármit, hiszen azt kevesen gondolják, hogy – amúgy még tart a világméretű recesszió – szóval, hogy 2006-ig annyival több tőke jön be, annyival jobb lesz a munkafegyelem, a szervezettség és annyi új találmány születik, hogy megduplázódik a világban öt év alatt a magyar munka értéke.
Ha csak nem az olimpiát adjuk el a világnak. Előbb szóban, a pályázatokat mind megnyerve és aztán valójában is.
2012-ben. Vagyis 6 évvel azután, hogy a bevételt már elköltöttük.
Lehet, hogy semmi szüksége a választónak az összefüggésekre. Nem okfejtés a politikai üzenet. Valami ksi meglepetést csak belecsenhett volna. Meghökkentést, váratlan fordulatot. Zavarba jött volna mindenki itthon, ha a demokrácia deficitekről szőr mentén esik néhány szó. Lesz-e máshogy, lesz-e megengedőbb hang a közéletben, hogy megérje elmenni vasárnap délelőtt egy újabb négy évért.
Súlyos viták Pozsonnyal
Kétszáz kilóméterre a Vigadótól, szintén csütörtökön egy másik ország parlamentje úgy döntött, hogy nem engedi be hazájába a magyarigazolvány eszméjét. A magyar diplomácia kioktató hangot választott a döntés bírálatára.
Orbán Viktor úgy tekint a státusztörvényt kritizálókra, mint akik sót szórnak a nyílt sebbe. A szlovákok a minősítés jogát kérdőjelezték meg. Nem tehet különbséget magyar törvény szlovák állampolgárok között. Persze az ő lépéseik közé is keverednek választási sasszék, de Magyarországtól, a magyar kormány akaratától függetlenül dönthetnek a saját polgáraikról. Legfeljebb egyezkedni lehet velük.
Ahhoz egyenlőnek kell tekinteni őket.
Utólag sokkal nehezebb, mintha eleve úgy indultak volna a megbeszélések.
Hiába az öt kerék, a nagy álmok, ha nemzetközi konfliktusba keveredtünk éppen azzal a szomszéddal, amely egyszer már okozta egy kormány bukását.
Nagymaros kísért a kedvezmény törvény képében.
