Mindenki belevágSokan gondolják úgy, ha másoknak jól megy régiségből, akkor neki is sikerülni fog. Nem kell ehhez nagy tudás, csupán csak annyi, hogy amit olcsón megvesz, azt újonnan nyitott boltjában drágán kell eladni. Ebből a megfontolásból azután – a közönséget fel sem mérve – gombamód szaporodnak a legkülönbözőbb helyeken, galériának nevezett kereskedések. Ezek azonban általában a kezdeti lelkesedés után kifulladnak, majd végleg bezárnak. Ma már túl sok az ilyen kereskedés Magyarországon, és ennek belátható időn belül az lesz a következménye, hogy sokan kihullanak a versenyből.
A rendszerváltás óta a piaci verseny megjelenésével teret hódít egy új beruházási módszer, miszerint a cégek versenytársaikkal szembeni megbízhatóságukat az irodáik kvalitásos műkincsekkel való berendezésével is fokozhatják. Ez a nézet azonban nem új keletű. A háború előtt idehaza is, de külföldön a mai napig vallják: nem elég jó helyen megjelenni, hanem ott még vonzó, a partnereink bizalmát erősítő igényes környezetet kell teremteni. Ennek pedig időtálló és értékálló formája a „drága” műkincs. Ahogy azt az azóta már elhunyt világhírű étteremtulajdonos, Kövi Pál vallotta: „A valódi drága képekkel díszíted a falakat, ha a luxus veszi körül a vendéget, bármilyen magas árat is elkérhetsz, megfizetik azt. Hiszen jó ételt a sarki büfében is kapni, de ide a környezetért ülnek be.”
Új próbálkozásÉrdemes kihangsúlyozni, hogy az ötlet újdonságnak számít, mivel a kereskedés tulajdonosai a hazai piacon idáig még semmi hasonlóval nem jelentkeztek. Másodsorban, idehaza ehhez hasonló kínálattal még egy galéria sem lépett ki a porondra. Ezenkívül hozzá kell tennünk, hogy a cégvezető mindősze 34 éves, ami ebben a szakmában igen fiatalnak számít, és hogy csupán 2 év tapasztalata áll mögötte.
Ezt a jelenséget nem sznobizmusként, hanem egy valós igényből táplálkozó üzleti befektetésként kell tekinteni. Ennek példáját követi mára már számos magyar vállalat is (Magyar Kereskedelmi Bank, Concorde Értékpapír, Nemzetközi Bankárképző Intézet). Az ilyen vásárlóközönség kiszolgálására azonban sem a régiségboltok ingadozó színvonalú árukészlete, sem az aukciós házak idényjellegű árverése nem alkalmas. Ehhez már a speciálisan magas színvonalat képviselő exkluzív galériák kellenek. Idehaza ez idáig csupán a Nemes Galéria állt rendelkezésre a magas kvalitást keresők számára. Tavasztól azonban egy új, egészen friss galéria színesíti Magyarország kulturális palettáját. A Magyar – Francia Galéria – mint neve is sugallja -, főképp a francia piktúra jeles mestereinek műveit hozta el kis hazánkba. A magyar és francia művészet összefonódására nem most került sor először, mert mint tudjuk, a múlt század első felében és a XIX. század utolsó évtizedeiben magyar művészek sora élt és alkotott Franciaországban. Emellett persze kellő hangsúlyt kapnak a külföldön fellelhető magyar alkotók művei is.
A siker záloga
Bodó János cégvezető és magyar származású francia üzlettársa 1999 óta fokozatosan készültek a galéria nyitására. Míg a nevét elhallgatni kívánó francia társtulajdonos az európai árveréseket járva halmozta fel a készleteket, addig Bodó úr a lehető legmegfelelőbb üzlethelységért lobbizott idehaza. 2000 októberében azután mindketten sikerekről számolhattak be egymásnak. A válogatott felhozatal már becsomagolva várakozott odakint, mikor itthon a Mű-Terem Galéria átköltözése miatt elhagyott, ám igen frekventált helyen lévő és az évek alatt bevezetett Falk Miksa utcai üzlethelység állt rendelkezésre a sikeres induláshoz. Alkalmazottnak pedig magukhoz csábították a fiatalos, ám a szakmában már évek tapasztalatát maga mögött tudó Török Ivettet.
Kiknek ajánljuk?•Akik irodájukat, üzlethelységüket akarják igényesen díszíteni.
•Akik nem akarnak árverésekre járni, ám mégis igényes művekre vágynak.
•Akik értékes (a legolcsóbb kép 2,5 millió forint), reprezentatív alkotásokat karnak vásárolni.
•Akik válogatott, főleg francia műalkotásokból szeretnek válogatni.
Igényes kínálat
A francia bársony falak valamint az eladásra váró és a földre terített keleti szőnyegek puhasága bensőségessé varázsolják az aprócska üzletet. Átörökölve a Mű-Terem Galéria beépített vitrinjeit, a megszokott Zsolnay kerámiák mellett most WMF, Loetz és Moser üvegtárgyak is fogadják a betérőket. Találunk itt olyan darabot is, mely ritkasága miatt tavaly az Iparművészeti Múzeumban volt látható. Bútorok a hely szűke miatt nincsenek, de bronzszobrok annál inkább. Míg idehaza ezek az öntödei remekművek méltatlanul a festménykatalógusok hátsó oldalaira szorultak, itt rögtön egy tucat közül választhatunk.
A lényeg azonban a falakon van. Olyan francia festők képeivel találkozhatunk itt, amik a nemzetközi árveréseken is biztos befutóként szerepelnek. Leginkább a XIX. század akadémikus, romantikus és az impresszionizmust felfedezők táborából válogathatunk. Úgy mint Viktor Dupré, Camille Magnus, Artur Chaplin és még sorolhatnánk mindazokat, akiknek munkái a hely szűke miatt egyenlőre a raktárban sorakoznak. A magyarok közül talán érdemes megemlíteni Zichy Mihály allegorikus olajképét mely korhű laparanyozott keretében potom 19,5 millióért vár gazdájára. A másik figyelemreméltó darab id. Markó Károly itáliai tájat ábrázoló finoman részletező alkotása, aminek 12 milliós kiirt árát egy kicsit túlzottnak tartjuk. A legnagyobb meglepetést Paál László eddig lappangó műve okozta. A Nemes Marcell gyűjteményében szereplő és a mester barbizoni korszakának kiemelkedő kvalitású képét a szakma is csak reprodukcióról ismerte. Ugyanis a gyűjtemény felszámolásakor ez nem a Herzog családhoz került, hanem követhetetlen tulajdonviszonyok után még a háborút megelőzően eltűnt az utána kutatok szeme elől. A barbizoni erdőbelsőt ábrázoló képért a galéria joggal kérhet 60 millió forintot. Csak remélhetjük, hogy leendő gazdája Magyarországon tartja majd és tárlat részeként esetleg a nagyközönség is megismerheti.
A FigyelőNet a fenti tudósítást elfogulatlanul, befektető olvasóink szélesebb körű tájékoztatása és a hazai műkincs piac fellendítése érdekében közölte!
