A múltA Gazdasági Tanács 1999. április 9-én jött létre, miután a kormány, megszüntetve a tíz éve működő Érdekegyeztető Tanácsot, átalakította a társadalmi párbeszéd egész rendszerét. A makrogazdasági kérdések megtárgyalására szolgáló fórumba a szakszervezetek és munkaadói szervezetek mellett meghívást kaptak a kamarák, a Magyar Nemzeti Bank, a Tőzsdetanács és a külföldi befektetők képviselői is. A GT eddig összesen négy alkalommal ült össze. A tanácsok jelentéseket, javaslatokat is tehetnek például a munkaegészségügy, a foglalkoztatás, a szociális ellátások szabályozására, ezekre a kormánynak érdemben reagálnia kell.
Az korábbiaknál oldottabb hangulatban zajlott a Gazdasági Tanács (GT) hétfői ülése, az előző hónapokat jellemző látványos ellentétek elsimulni látszanak. A kérdés azonban ott motoszkál mindenkiben: vajon minek is köszönhető a kabinet részéről szinte átmenet nélkül jött enyhülés?
A legkézenfekvőbb magyarázat kétségtelenül a közelgő választásokban rejlik. A kormányzat érdekei egyértelműen azt diktálják, hogy a választópolgárok kellemes emlékekkel járulhassanak jövőre az urnákhoz, nem pedig azt, hogy a gazdaságpolitikai célok maradéktalanul teljesüljenek. Ebben a közegben pedig aligha észlelhető, hogy a Gazdasági Tanács nem több konzultatív testületnél.
Miről esett szó a GT ülésén?
Matolcsy György gazdasági miniszter a testület bővítésére és korszerűsítésére tett javaslatot. Azt ajánlotta, hogy a holland mintát alapul véve az érintettek június végéig alkossák meg az alapszabály-tervezetet, valamint a GT-n belül hozzanak létre stratégiai és operatív munkabizottságokat. Ezek a bizottságok gyakrabban összeülnének, és a szakmai vitát folytatva közelítenék az érintettek álláspontját egymáshoz.
A vitában Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette: mindenki érdeke, hogy az érdekegyeztetés körüli vita végére pont kerüljön és az érdemi munkára lehessen koncentrálni. A kormányfő szerint nem érdemes az érdekegyeztetés régi struktúrájában gondolkodni, a munkát új keretek között kell folytatni.
Bármennyire szerette volna a munkáltatói és munkavállalói oldal, a testület szerepköre nem változott. Keretei között továbbra is csupán konzultációról van szó, a felek közötti kötelező érvényű megállapodások továbbra is hiányozni fognak, ebben a kérdésben nem történt előrelépés.
A legújabb PM-verzió az inflációrólA PM inflációs prognózisa júniusra még 10 százalék körüli 12 havi inflációt mutat, de azzal számol, hogy júliusban és augusztusban hó/hó alapon defláció lesz, így a szeptemberi éves árindex már 8 százalék, év végére pedig 7 százalék alá esik. A Gazdasági Tanács ennek megfelelően 8-9 százalékos éves átlagos és 6-7 százalékos december/decemberi inflációs célt tűzött ki azzal, hogy szeptemberben ismét górcső alá veszik a számokat.
Infláció: a kakukktojás
A felületes szemlélő akár meg is lepődhetett azon, ami a testület tanácskozói szerepkörének kinyilvánítása után történt. A magyar gazdasági idei kilátásait és az inflációt illetően ugyanis megállapodás született a felek között. Vagyis az éppen csak deklaráltakra a gyakorlat rácáfolt, amihez leginkább kormányzati szándék kellett.
A kormányülést értékelve a FigyelőNet kérdésére a GKI Gazdaságkutatónál elmondták, hogy a kabinet a választási év jegyében cselekszik, amikor a nyugdíjakat 13,5-14 százalékkal emeli meg. A korábbinál kevésbé látványos költségvetési ellenállás a béreknél is látszódik. Ez pedig a gazdaságkutatókat is újabb állásfoglalásra készteti.
Az viszont örvendetes, hogy a kormány feladta az inflációs struccpolitikát. Az 5-7 százalékos éves árindex melletti kitartás szélmalomharc lett volna, és már aligha szolgálhatta volna az inflációs várakozások lehűtését, ugyanakkor jelentős bizalomvesztést eredményezhetett volna.
A GKI mindezek tükrében egyre kevésbé tartja valószínűnek, hogy a GDP bővülés éves szinten eléri az 5 százalékot, és inflációs prognózisát is kissé felfelé módosította. Az év végén – szemben a kormány 6-7 százalékos reményével – jó, ha a mutató nem haladja meg a 9 százalékot. Ráadásul a külső egyensúly is veszélyben van, ez pedig tovább gerjesztheti az árakat.
Persze a kormányzati retorika ezúttal sem változott. A kétéves költségvetés idei számaira vonatkozóan a kormány semmi olyan körülményt nem tapasztalt, amely indokolná, hogy a költségvetéshez hozzányúljanak – jelentette ki Orbán Viktor. A miniszterelnök az elmúlt évi folyamatokról kifejtette: a tavalyi reálbér-növekedés nem 1,5 százalékot tett ki, hanem annál nagyobb mértéket, hiszen bele kell számítani a gyermekkedvezmények hatását, és az idén 2000-re végrehajtandó bérkorrekciót. Ez utóbbi önmagában is 0,5 százalékponttal emeli meg a számított 1,5 százalékos reálbér-szintet.
A miniszterelnök tudatosította: a 2000. évre vonatkozó idei bérkorrekciót nem számítják bele az ez évi tervezett bérintézkedésekbe. A kormány tartja magát vállalt kötelezettségéhez, vagyis a nominális béremelést az infláció mértékét a GDP növekedésének felével meghaladó mértékben kívánja megvalósítani.
Varga Mihály pénzügyminiszter pedig arról szólt, hogy a kormány nem kívánja mesterséges eszközökkel csökkenteni az inflációt, az uniós csatlakozási folyamatban fontosabbnak tartja a gazdasági növekedés magas szintjét, mint azt, hogy ilyen áron leszorítsa a pénzromlást. A pénzügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy az önkormányzatoknak a kormány partnereinek kellene lenniük az infláció csökkentésében. Miközben a hatósági áraknál a kormányzat szigorúan tartja magát az inflációs prognózis megkövetelte árakhoz, mondta, addig jelenleg az önkormányzatok, köztük a fővárosi, nem egyszer 15-20 százalékos áremelést hajtottak végre január elején a közműdíjaknál.
A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke, Szabó Endre aláhúzta: mivel a közszférában az idei évre tervezett béremelést 6 százalékos éves inflációs mértékhez igazították, azt meg kell emelni. Hiszen a kormány módosított a pénzromlásra vonatkozó elképzelésén, és azt éves szinten 8-9 százalékra várja 2001-ben.
A munkaadói oldal részéről Demján Sándor, a VOSZ elnöke úgy vélte: nem a béremelésekre kellene koncentrálni az európai uniós csatlakozás kapcsán, hanem arra, hogy az általános forgalmi adó 25 százalékos mértékét még az unióba való belépés előtt mérsékelje a kormányzat, mivel az versenyhátrányt okozhat a magyar gazdaság fejlődése szempontjából.
A cikk elkészítésében Hegedűs Miklós (GKI) és Ungvári Ágnes (Magyosz) volt segítségünkre.
