Csak a véletlenek különleges összejátszása miatt lehetett, hogy miközben a világ gazdasági sajtója a hitelátütemezés határán egyensúlyozó, a tőzsdén a teljes értékvesztéssel küszködő PSINet-ről cikkezik, a cég magyarországi vállalata azért tart sajtótájékoztatót, hogy bejelentsék: a cégbíróság rendesen dolgozott, bejegyezték a leányvállalatokat – a szokásos multi formulával: Világcég Magyarország. Ez most PSINet Magyarország Kft lett.
Persze, hogy a szaksajtó és a napilapok rendesen képviseltették magukat, mert azt hitték, hogy betekinthetnek a színfalak mögé. Éppen mi, az Articsóka étteremben. És mégis? Az biztató volt, hogy eljött dr. Kóka János, az alapító, mármint az Elenderé, azóta már a PSINet európai boardjának tagja, az egyik alelnök egy olyan cégben, amelynek nincs is elnöke, azt ugyanis elvitték feljebb, Amerikába. Kókát sokáig nem hagyták azonban szóhoz jutni, az újságírók pedig türelmesen kivárták a kérdezés lehetőségét. Innen azonban megfordul az időrend.
Kóka nem látszott izgatottnak. Sokat nem mondhatott, mert a belső szabályok a részvényesek védelmében nagyon szigorúak, senki sem juthat információs előnyhöz. Azért azt meg akarta értetni velünk, hogy egymástól jól elválasztható két dologról van szó. Az egyik a részvények élete a tőzsdén. E téren most azzal vannak elfoglalva a cég vezetői, hogy a legtekintélyesebb és reményteli tanácsadók segítségével kisüssék, miként lehetne megmenteni a papírokat. Másrészt, ettől szinte teljesen függetlenül, önálló életet él a cég, amely folyamatosan szolgáltat, bevételei vannak.
Az a mondat már nem hangzott teljesen meggyőzően, hogy: egy termelő céget nem jó ilyen helyzetben eladni, hiszen akkor elvész a bevétel, amit termel. A kijelentés azt sugallta: szabad választása van a cégnek. Pedig nem egészen. A részvények értéke hétfőn 19 centen zárt a Nasdaqon, azaz több mint 99 százalékot zuhant az egy évvel ezelőtti 50 dolláros árfolyamhoz képest. A vállalat bejelentette, még az átszervezések után sem valószínű, hogy vagyona többet fog érni az adósságoknál, így a részvényesek behinthetik sóval papírjaikat.
Végkiárusítás?Jó ideje próbál túladni részlegein a PSINet. Múlt héten 300 millió dollárért sikerült eladnia az internetes hitelkártyás fizetési rendszereket fejlesztő PSINet Transaction Solutionst a GTCR Golder Rauner befektető-társaságnak, amelyet a PSINet 1999-ben vásárolt fel 720 millió dollárért.
Hétfőn a PSINet leányvállalata, a francia Metamor Holdings szabadult meg minden érdekeltségétől a Decan Groupe tanácsadócégben, ami a Getronics International BV kezébe került. Az üzlet értéke hozzávetőlegesen 33,5 millió euró. (Részletesen olvasható az elemzés az Index, illetve a HVG oladalain.)
“Gyakorlatilag minden mozdíthatót eladnak” – vélekedett a KDP Investment Advisors elemzője, aki a cég jövőjét abban látja, hogy feldarabolják részegységeire, majd felvásároltatják a konkurenciával. Ha a PSINet ezzel a névvel túlélné az akciót, vállalati internetszolgáltató formájában próbálkozhatna tovább. Megkérdeztem Kóka Jánost, hogy milyen időkorlátok között játszhatnak még, de azt mondta nincs ilyen, és példának hozzá tetet: ha valaki eladja a lakását, mérlegelheti, hogy milyen áron jó azt értékesíteni és, hogy van-e ideje azt kivárni. Úgy éreztem, itt bezárult a kör.
És akkor vissza a tájékoztatóhoz. A magyar cég vezetői arról beszéltek, hogy a világgazdaságban egyre jellemzőbb a konvergencia, az új gazdaság cégei már nem hiszik, hogy elég egy íróasztal és egy szerver a régi nagy multik leveréséhez, viszont a klasszikus vállalatok is befuccsolnak a webipar alkalmazása nélkül. Az új gazdaságban a PSINet azt találta ki magának, hogy hotelt épít a szervereknek, mert a hálón majdnem mindegy, hogy hol van a gép, illetve nem mindegy, mert jobb, ha olyan helyen van, ahol a csatlakozási pontok is vannak, ahol profik kezelik, védik a külső támadásoktól, és rendszeresen karban tartják.
A PSINet ügyfelei eddig is többnyire a nagyfelhasználók voltak, azok nagyobb kapacitást foglaltak le, de ezek után nem kell maguknál tartani a berendezést. Sőt: nemzetközi szervezetek, ahelyett hogy hálót építenének ki maguknak a kontinensek között, csak fellépnek a világhálóra és úgy használhatják mintha a saját, zárt rendszerükben élnének. Ilyen adatközpontokat építettek ki már Los Angelesben New Yorkban Amsterdamban, Londonban.
A “hosting” lesz most a divatszó, ezt a szisztémát hívják így, és a kifejezés elhangzott vagy ötvenszer. Magyar elnevezés még nincs. Lehet, hogy már nem is lesz.
