A szerző, mint a Detroit Free Press belső munkatársa, sportújságíró, úgy emlékezett vissza egyetemi éveire, mintha már ezer esztendő is eltelt volna azóta. Írásának középpontjában egykori professzora, az idős Morrie áll, aki szociológusként és saját bölcseleteinek segítségével sokban elősegítette tanítványainak, köztük Mitch életének teljessé tételét. A barátságos és nem mindennapi hangvételű leírást körülöleli az író lelkiismeret-furdalása, amiért ígérete ellenére nem látogatta meg egykori mentorát a diplomaosztás után. Sok évvel később azonban kiderül, hogy az öreg tudós Gehrig-kórban (ALS)szenved, amelynek köztudottan nincs hatásos ellenszere, lassan megfosztja a testet a mozgás képességétől és ezzel együtt a lelket is az emberi méltóságtól. A szomorú és sok szenvedést okozó kórság ráébreszti Mitch-et, hogy nemcsak professzorának, de neki is véges ideje van hátra, ezért az élet minden percét maradéktalanul ki kell használni, mégpedig komoly és emberséges célok eléréséhez.
Részlet a könyvből”Megkérdeztem, szokta-e sajnáltatni magát.
-Néha, főként ébredés után – felelte. – Olyankor szoktam búslakodni. Végigtapogatom a testemet, megmozgatom az ujjaimat, a két kezemet…meg amit még egyáltalán mozgatni tudok… és gyászolok, gyászolom mindazt, amit elveszítettem. Voltaképpen a haldoklásnak ezen lassú, alattomos módján kesergek. De aztán rögtön abba is hagyom a kesergést.
– Csak úgy ripsz-ropsz?
– Ha szükségét érzem, alaposan ki is sírom magam. De utána inkább arra a tömérdek nagyszerűségre koncentrálok, ami még hátravan az életemből. Arra a sok emberre, aki eljön meglátogatni. A remek történetekre, amelyeket hallani fogok. Terád…ha éppen kedd van. Mert mi, ugyebár, afféle keddi népség vagyunk.”.
Mitch és Morrie ennek tudatában, mint karmatikus barátok veszik fel a kapcsolatot, és keddenként találkoznak egy beszélgetés erejéig. Mitchnek a professzor egyre előrehaladottabb betegségét egyre nehezebb lélekben elfogadni, így alkalomról-alkalomra figyelmesebb tanítványává válik Morrie-nak. A hetenként megejtett néhány órás találkozó egy utolsó és különleges szemináriumsorozatként tűnik föl az elbeszélésben, és az emberi életvitel legfontosabb kérdéseire keresi a választ, a megfelelő megoldást. Beszélnek általában a világról, az önsajnálatról, a megbánásról, a halálról, a családról, az érzelmekről és az öregségről is, tehát minden korosztály találhat magának értékes részleteket. A szociológia segítségével vallástól függetlenül kerülnek felszínre a gondolatok, miközben egy otthonos, melegséget sugárzó hangulat fogad magába.
