Zsebtitkok: mennyit keresnek a bankárok?

A bankárok, úgy látszik, igen szemérmes emberek. Az újságíró nehéz helyzetéről talán elárul valamit, ha elmondjuk, hogy a cikkhez adatot szolgáltatók csakis nevük és cégük elhallgatásának ígéretével voltak hajlandók bármit elmondani az e körben elérhető pénzekről.

Mielőtt teljesen elmerülnénk a titkokban, először is tisztázzuk, kit nevezünk ma bankárnak. Mi kissé önkényesen úgy döntöttünk, hogy azt a pénzintézetekben dolgozó csapatot tekintjük annak, amely már több, mint a banküzemi technológiából adódó feladatok végrehajtója – korábbi cikkünkben bankosoknak neveztük ezt a réteget -, de kevesebb, mint a döntéshozó csúcsmenedzser, azonban mindenképpen stratégiai pozíciót tölt be. Hivatalosan befektetési bankárnak vagy treasury-nek is nevezik őket.

A nyilvánosságra került bankcsődökből levonható következtetések ellenére a pénzintézetek működését rendkívül szigorú törvények szabályozzák, minden, valamennyire is fejlett pénzpiaccal büszkélkedő államban. Ez nem csoda, hiszen a pénz mozgatta gazdaságban rendkívüli hatalom birtokosai azok, akik a pénz útjairól döntenek.

Mozgástér

A bankárok mozgástere viszont csak látszólag behatárolt, a robbanásszerűen gyorsuló pénzmozgatási technikának köszönhetően egy rossz tanács akár csődbe is viheti a bankot. Erre láthattunk példát néhány éve a 200 éves múltú brit Barrings Bank esetében. A pénz óriási mértékű koncentrációja egy-két tizedszázalék eltérés esetében is milliárdokat érő nyereséget vagy veszteséget jelenthet.

A nemzetközi játéktéren egyébként csak néhány éve szerepelhetnek – egyelőre szigorú korlátok közé szorítva – a magyar pénzemberek, a külföldi tulajdonba került bankoknak köszönhetően. A bankárok munkája alapvetően az információk gyűjtéséből, rendszerezéséből, a lehetséges változatok felvázolásából áll – leegyszerűsítve mondhatjuk azt is, hogy feladatuk a megfelelő források párosítása a megfelelő eszközökhöz. A végső döntés azonban a csúcsmenedzserek kezében van.

Javadalmazás

Információink szerint a fizetés igen eltérő a külföldi tulajdonú bankoknál és a hazai – főként állami többségi részesedésű – pénzintézeteknél, meglepő módon az utóbbiak javára. Egy bankárnak készülő kezdőnek a treasury- vagy a hiteligazgatóságon be kell érnie havi 150-200 ezer bruttóval, míg ez az állami többségű pénzintézetekben elérheti a 180-240 ezer forintot is.

Az induló bankárnak általában nem jár cégautó, legfeljebb mobiltelefon. És a többi bankalkalmazottnak is adott étkezési, közlekedési hozzájárulás, önkéntes és magánnyugdíjpénztári tagdíj, banki orvosi ellátás.

A pénzintézetekben rendkívül szigorú a hierarchia: mese, hogy egy ifjú titán egyetlen ötletével az élre kerülhet. De díjazzák a hasznot hozó tanácsokat – bár nem biztos, hogy az kapja a jutalékot, aki kidolgozta a profitot eredményező elképzelést. Valószínűbb, hogy a szervezeti rendben fölötte álló a “közös munka” ürügyén kisajátítja a nyerő tervet.

Egy kezdő bankár legjobb, ha életpályáját arra építi, hogy mihamarabb a “kisajátítók” közé kerülhessen. Ezen a szinten ugyanis már alapnak tekinthető az 550-600 ezer forintos havi bruttó – állami bankok esetében elérheti a 700 ezer forintot is -, a cégautó, az ingyenes vagy rendkívül jutányos külföldi üdülés. Ahhoz, hogy valaki akár limitált összegben is, de a társaság által finanszírozott forint- és/vagy devizakártyához jusson, egészen a csúcsmenedzserek közelébe kell kerülnie.

A pálya csúcsa

A mi értelmezésünkben tekintett bankárok pályájának csúcsa, ha elérik a “szürke eminenciás”, azaz a megbízható háttérember címet. A nyilvánosság előtt az elnökök és vezérigazgatók szerepelnek, de döntéseiket az elemzők alapozzák meg, amit megfelelően díjaznak is.

Természetesen ebben a körben már nem annyira a havi bruttó bér nagysága a meghatározó (bár nem elenyésző összeg, két-három millióra is rúghat) – Járai Zsigmond sem ment tönkre abban, hogy a valamikori Magyar Hitelbankot minimálbérért igazgatta. Ezen a szinten a pénz nemcsak a megélhetés eszköze, hanem egyben az eredmények mércéje is. A juttatások közé bekerül a részvényopció, az árfolyamnyereségből való részesedés, ami évente akár több száz millió forintra is rúghat.

Ezen a ponton válik szét az állami tulajdonú és a tőzsdén szereplő pénzintézetek bankárainak javadalmazása. A Magyar Fejlesztési Bank vagy a Földhitel és Jelzálogbank bankárainak koncepcióját értelemszerűen nem a pénzpiaci mozgások befolyásolják, számukra a pluszjövedelmet nem a tőzsdei ármozgások határozzák meg, és többszáz milliós prémiumokról nem is álmodhatnak: egy-egy állami projekt sikeres levezényléséért “legfeljebb” néhány tízmilliós juttatás jár.

A jövedelmek közelítése ellenére mégis van egy határozott különbség az állami és a magántulajdonú pénzintézetekben dolgozó bankárok között. Míg a magántulajdonos profitot és árfolyamemelkedést vár bankárjaitól, addig az állami bankoknál a kormányzati célokhoz kell megtalálni az elérhető és elfogadtatható finanszírozási technikákat.

A cikk elkészítésében Kerti Piroska, a Watson Wyatt tanácsadója volt segítségünkre.