Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
A most már hivatalosan is megválasztott, nagyhatalmú amerikai elnök a nála csak kicsivel nagyobb hatalommal bíró jegybankelnöknél járt teára. Gondjuk ugyanis közös: Bush lassuló gazdaságot vesz át elődjétől, Greenspan pedig a hosszú évek óta tartó töretlen amerikai csoda egyik varázslója: kamatpolitikájának hála, egy pillanatra sem szaladt el a szekér, a világ legnagyobb gazdaságát példamutatóan manőverezte végig a konjunktúra időszakán. Most azonban neki éppen úgy fel van adva a lecke, mint a leendő elnöknek, mind a ketten sötétben tapogatóznak, és igazából csak sejtéseik vannak arról, hogy miként lehetne elkerülni a bajt, vagyis azt, hogy országuk esetleg recesszióba hanyatlik. Bush grandiózus adócsökkentést ígért választási programjában, amit még teljesen más helyzetben dolgoztak ki. Akkor még arról ment a vita, hogy miként is osszák szét a nagy növekedés gyümölcseit, az óriási és a remények szerint tartósan óriási költségvetési többletet. Most egyre több jel utal a gazdaság ütemes lassulására, ami azt jelenti, hogy az adócsökkentésekkel akár veszélyes játék is kezdődhet: lehet, hogy nem a többletet osztják majd szét, hanem esetleg a hiány dagad. Volt tehát mit megbeszélniük, de mi még azt sem tudtuk meg erről a találkozóról, hogy hány cukorral isszák a teát.
Nem pénztárosként, hanem a gazdaságpolitikát aktívan irányító miniszterként pozícionálta magát Varga Mihály, leendő pénzügyminiszter, akinek – a párt egyik csúcsvezetőjeként – kétségtelenül jobb a Fideszes marketingje, mint elődjének. Egyelőre persze nem tudni, hogy ezzel a kijelentéssel kiújul-e a már-már elfeledettnek látszó vita arról, hogy hol is van a gazdaságpolitika centruma a kormányzaton belül, de abban biztosak lehetünk, hogy Varga aktívabban politikus pénzügyminiszter lesz, mint Járai. Ennek ellenére eltúlzottnak tartjuk azokat az ellenzéki aggodalmakat, amelyek óvtak Varga Mihály kinevezésétől, mondván: megszakad a hagyomány, ezentúl nem elsősorban szakember, hanem inkább politikus áll a tárca élén. Igaz, az eddigi államtitkár pályafutását kizárólag a politikában és nem mondjuk a bankszektorban töltötte, de a jelenlegi garnitúrából, valljuk be, ő az egyik legjobb választás. Felkészültségét és józanságát még ellenfelei sem vitatták, nem ismeretlen számára a pénzügyi tárca működése, nem elhanyagolható szempont tehát, hogy valószínűleg zökkenőmentes lesz az átmenet.
Ismét van egy nagyratörő, nagyot mondó, erősnek mutatkozó és nagyokat ígérő egészségügyi miniszterünk, de erre az edzettebbek már csak legyintenek. A kétéves költségvetés gúzsba köti majd őt is, előbb vagy utóbb rájön korlátaira – hangoztatják a kétkedők, elmarad a beígért “totális offenzíva”, és a szektor az ő minisztersége alatt is a “futottak még” kategóriában vergődik majd. Kívánjuk neki, hogy tényleg legyen politikai ereje több pénzt kiharcolni az egészségügy számára és végre nekikezdeni az igazi reformoknak, de őszintén, a választások előtti évben ennek halvány esélyét sem látjuk.
