A kelet-európai gazdaságok 1999-ben és
2000-ben is jelentős külső sokkokkal kellett hogy szembenézzenek, de ezek
hatása eltérő volt a két évben. Tavaly a legfontosabb exogén sokkokat a
feltörekvő régiókon 1998-1999 folyamán végigsöprő valutaválságok globális
pénzügyi hatásaihoz történő alkalmazkodás, a feltörekvő régiók
kockázatosságának növekedése miatt a külső forrásokhoz történő korlátozottabb
és költségesebb hozzáférés, valamint az Európai Unió ezen válságokkal is
összefüggő lassuló ütemű növekedése jelentették. Ennek megfelelően 1999-ben
mérséklődött a csatlakozás első köréhez tartozó gazdaságok növekedési üteme, az
export lassuló dinamizmusa kedvezőtlenül befolyásolta a kereskedelmi és folyó
fizetési mérleg egyenlegét, és jelentős gazdaságpolitikai alkalmazkodásra volt
szükség a sokkokhoz történő reagálás érdekében.
A tavalyi sokkokkal szemben 2000-ben a fő kihívást az
olajárak emelkedése és a cserearányok ezzel összefüggő romlása jelenti a régió
gazdaságai számára, ami mérsékli a GDP tavalyinál összességében dinamikusabb
növekedési ütemét, rontja a gyorsuló növekedés miatt amúgy is kedvezőtlen
irányba változó folyó fizetési mérleg egyenlegeket, és a tervezettnél magasabb
szintre emeli a fogyasztói és termelői árindexeket.
A külső sokkok mellett a régió növekedésében meghatározó
szerepe van az Európai Unió gyorsuló növekedésének és az ebből eredő bővülő
importkeresletnek. Az export dinamikus növekedésének köszönhető, hogy a
növekedési ütemek idén minden gazdaságban számottevően meghaladják az előző 2
év átlagát. Az export növekedése mellett azonban minden gazdaságban – kivéve a
stabilizációs politika miatt Szlovákiában – erőteljesen növekszik a belföldi
felhasználás hozzájárulása is a GDP növekedéséhez.
A csatlakozás előtt álló gazdaságok egyik krónikus
problémája a folyó fizetési mérleg jelentős hiánya, ami egyes gazdaságokban
(Lengyelországban és Észtországban) eléri a finanszírozható sáv felső értékét.
A jelentős folyó fizetési mérleg deficitek kialakulásában fontos szerepe van a
belföldi kereslet és felhasználás növekedésének, a gazdaságok többségében
semleges vagy lazuló fiskális politikáknak, illetve a magán megtakarítások
alacsony szintjének. A folyó fizetési mérleg azonban eltérő dinamikát mutat az
egyes gazdaságokban: ahol jelentős az export versenyképességének javulása
(Magyarország és kisebb mértékben Szlovákia), illetve korlátozott a belföldi
felhasználás bővülése (Szlovákia) az egyenleg javul, míg ahol a növekedés meghatározó
forrása belföldi felhasználás bővülése (Csehország és főleg Észtország és
Lengyelország), ott az egyenlegek eltérő dinamikával, de romlanak.
Ha a csatlakozás első körében esélyesnek tekinthető
gazdaságokat nézzük, akkor a növekedés dinamikája a tavalyi kismértékű
csökkenését követően ismételten Lengyelországban a legjelentősebb, de a
makrogazdasági helyzet itt rejti a legtöbb bizonytalanságot is. A lengyel
gazdaságban a gyors növekedés meghatározó motorja az export expanziója mellett
a belföldi felhasználás erőteljes bővülése, ami jelentős és régóta fennálló
kereskedelmi és folyó fizetési mérleg hiányt eredményez. A folyó fizetési
mérleg deficitje 1999-hez hasonlóan 2000-ben is elérheti a GDP 7,5 százalékát,
ami már veszélyesen magas érték különösen, ha figyelembe vesszük a
költségvetési egyenleg és a magán megtakarítások kedvezőtlen alakulását is. A
folyó fizetési mérleg hiány finanszírozása a privatizáció, a zloty felértékelődése által teremtett
árfolyamnyereség, valamint a lengyel értékpapírokon fennálló kedvező hozamok
következtében rendkívül erőteljes tőkebeáramlásnak köszönhetően rövidtávon
biztosítottnak tűnik. Ugyanakkor éppen a dinamikus tőkebeáramlások is értékelik
fel a zloty árfolyamát, növelik a jegybank sterilizálással kapcsolatos
költségeit és kényszerítik arra, hogy magas szinten tartsa a kamatlábakat. A
lengyel kormánynak mindenképpen lépéseket kell tennie belföldi felhasználás
növekedési ütemének lassítására, ha el akarja kerülni, hogy a túlzott folyó fizetési
mérleg hiány problémákat okozzon.
Csehországban az 1997 májusi
valutaválságot követő megszorító lépések, és a felerősödő szerkezetváltás
nyomán jelentősen mérséklődött a
gazdaság növekedési üteme és ez a folyó fizetési mérleg egyenlegének erőteljes
korrekciójával párosult. A lassuló növekedés, valamint a korona felértékelődése
nyomán a cseh jegybank 1999-ben messze túlteljesítette inflációs célkitűzését,
miután a fogyasztói árak alig több mint 2 százalékkal emelkedtek. A tavalyi
visszaesést követően a GDP idén előreláthatólag ismét növekszik, köszönhetően a
külső kereslet növekedésének és a lazuló fiskális politika által teremtett
kedvező keresleti hatásnak. A gyorsuló növekedés és a bővülő közösségi költés
nyomán a folyó fizetési mérleg hiánya jelentősen növekszik, de messze alatta
marad az 1997 májusi válságot megelőző szintnek és a nettó tőkebeáramlások
bőven finanszírozzák a nagyobb deficitet is.
Szlovákia az 1998 augusztusi
valutaválságot követően erőteljes stabilizációs programmal korrigálta ki a
korábbi évek fiskális expanziójára alapozó növekedését, amely 10%-ot meghaladó
folyó fizetési mérleg hiányhoz és a nettó devizaadósság 3 éven belüli
megduplázódásához vezetett 1998-ban. A fiskális és jövedelempolitikai korrekció
eredménye 1999-ben a GDP növekedés ütemének egyszeri visszaesése, a folyó fizetési
mérleg egyenleg látványos javulása, és az adóemelésre alapozott fiskális
kiigazítás miatt az infláció gyorsulása volt. Idén a növekedés az export
erőteljes bővülése nyomán kissé gyorsul, miközben a folyó fizetési mérleg
hiánya mérséklődik, de még megközelíti a GDP 5%-át, és az infláció az olajárak
növekedése és a korona gyengülése miatt meghaladja a tavalyit (átlépve a 10%-os
küszöböt). A stabilizációs politika sikerét a kedvezőtlen makrogazdasági örökség, a lassú privatizáció és a külföldi
befektetések alacsony szintje, valamint a politikai bizonytalanság akadályozza.
Szlovéniában a
növekedés dinamikája kedvező kelet-európai összehasonlításban (1998-2000 között
a GDP átlagos növekedési üteme meghaladja a 4 százalékot), de idén kissé
lassul, tekintettel az olajárváltozások és az ebből eredő kedvezőtlen
cserearány dinamika negatív hatásaira. A növekedésében meghatározó az
euró-övezet megelőző éveknél dinamikusabb növekedése, tekintettel a gazdaság
nagyfokú nyitottságára. Az export idei növekedését eddig nem korlátozta a
reálárfolyam felértékelődése sem, mely a tervezettnél magasabb infláció miatt
jelentős lehet éves szinten.
A tavalyinál várhatóan 1,5 százalékponttal
magasabb fogyasztói árindex is elsősorban az olajárak növekedésének tudható be,
bár a bérek erőteljes növekedése is inflációs nyomással járt. Ugyanakkor a
folyó fizetési mérleg hiánya valamelyest csökken az előző évihez képest,
köszönhetően a korábbinál magasabb szolgáltatási és turisztikai bevételeknek. A
gazdaság csatlakozást is hátráltató problémája azonban a privatizáció és
szerkezetváltás lassúsága, a bankrendszer szerkezeti problémái, és a külföldi
tőkebefektetésekkel szembeni negatív hozzáállás.
